Kaland a messzi északon – sarki fény, jéghotel, motoros szán és rénszarvas pörkölt

2016. április 09., 15:25 szerző: Merklin Tímea
komment
Ifjú korban még könnyen megy: hirtelen elutazni valahová, ahova nagyon szeretnénk. Van, aki évekig dédelget egy ilyen vágyat, van, aki nem vár semmire, hanem cselekszik: megy az álmai után. Tóth S. Annával beszélgetünk, aki látni akarta a sarki fényt.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Anglián át Svédországba, onnan az Északi-sark közelébe kirándult a háromfős kis csapat, az egyhetes utazás sokáig mesélhető, különleges élményeket adott. A kaland akkor kezdődött, amikor Anna tavaly októberben olvasott az interneten egy cikket arról, hogyan keletkezik a sarki fény, mi a fizikai, kémiai háttere, miért ott látható, ahol, miért ilyenek a színei.

A Skandináv Múzeumban be lehetett öltözni régi ruhákba

- Nagyon megtetszett, gondoltam, meg kéne nézni. Egy volt gimnazista társam épp Svédországban volt, eszembe jutott, hogy meglátogathatnánk. Megkérdeztem egy másik egykori gimis barátomat, van-e kedve jönni, és igent mondott. Londonon keresztül Stockholmba mentünk, ott töltöttünk pár napot, aztán Kirunába repültünk. Pont a sarkkör alatt van a település, olyanok a természeti viszonyok, mintha már a sarkkörön lennénk - meséli az ifjú hölgy. - A hőmérséklet télen átlagosan mínusz 20 és 50 Celsius-fok között van, de nekünk szerencsénk volt, mikor ott jártunk, végig felhős volt az ég, és a felhők alatt megrekedt a mínusz 10-18 Celsius-fokos „meleg”, ehhez általában elégnek bizonyultak a síruháink. Napsütéses órák reggel 9 és délután 3 óra között vannak ilyenkor. Egy tónál találtunk szállást, amelyet körbeépítettek faházakkal, de két kilométerre volt a legközelebbi szomszéd. Az egyik nap motoros szánozni voltunk, magunk vezethettük a járművet, csak egyszer mutatták meg, hogyan kell. Mivel minden nagyon fehér, nincsenek tereptárgyak, nincsenek viszonyítási pontok, nem nagyon érzékelhető a gyorsaság, az ember azt hiszi, csak 50-nel megy, pedig már 100-zal robog. A szánozáshoz kötelező volt kölcsönözni a mínusz 70 Celsius-fokra hitelesített ruhákat, maszkot, kesztyűt.

Kézi fúróval fúrtak 10-12 centiméter átmérőjű lyukakat, hogy kipróbálják a jéghorgászatot

A túra egy jéghotelhez ment, ahol mindent jégből faragtak - kivéve a kilincset, ami szarvasagancsból van -, az ülőfelületeket rénszarvas-prémekkel takarják. A jéghotelben az ebéd halleves, füstölt lazac, marhasonka, rákocskák sok salátával, de ez még csak az előétel volt. A főfogás klasszikus rénszarvas pörkölt krumplipürével, és piros bogyókból készült lekvárral. Hazafelé még mentek két kört a tó körül is, Anna is vezetett, teljes szabadságban száguldoztak, senki nem szólt rájuk.

- A második napon jéghorgásztunk: egy tekerős kézi fúróval törtük a jeget. A táborvezető tanácsára 12-15 centiméteres lyukakat fúrtunk, rénszarvashúscsalit lógattunk be mindig csak negyedórán át, aztán odébb mentünk. Síruhában ültünk a havon, vártunk-vártunk. Nem volt egyetlen kapásunk sem. Utánfutós szánnal vittek haza minket, a tavon át, amire időközben ráesett a sok hó, a súlya lenyomta a vastag jeget, föléje buggyant a körülbelül félméteres víz, és az is ráfagyott. Nem tudtuk, hogy ez így dupla jég, ezért nagyon megijedtünk, amikor beszakadtunk az utánfutóval. Hárman ültünk benne, valószínűleg nehezek voltunk. A szános kiment a biztonságos jégre egyedül, és visszakiabált, hogy húzzuk el odáig az utánfutót. Gázoltunk térdig vízben, félelemmel telve, hogy most mi lesz, de szerencsésen partot értünk. Csak utólag tudtuk meg, hogy nem volt olyan veszélyes, mint amilyennek akkor ott tűnt.

Motoros szánnal robogtak a hófehér havon, nem lehetett érzékelni a gyorsaságot

A fiatalok a harmadik napot szaunázással töltötték. 140 Celsius-fokosra sikerült hevíteni, ezért - várva, hogy a szauna kicsit visszahűljön - egy ideig hemperegtek a hóban és dobálták egymást, mint a gyerekek. A szaunázás kimerítő volt, bedőltek az ágyba. Valaki kint hagyta a csizmáját, Anna kiment érte, felnézett az égre, és pont ott libbent meg a sarki fény. Kiabált a fiúknak, hogy „gyertek, gyertek!” - kirohantak a tó jegére, onnan nézték, ahogy fel-felbukkan, el-eltűnik a csodálatos jelenség, és zöld hullámok mozognak vele, állítólag ezek fentről koncentrikus körök. A sarki fény itt nem ritka, de azért el kell csípni, az év 250 napján jó esély van rá, hogy látni lehet, januártól márciusig a legvalószínűbb. Mivel nem az égbolton keletkezik, hanem a légkörben, akár a felhők alatt is előfordulhat.

Naplemente a tónál, ahol laktak. A tábor Kirunához tartozik, de 15 kilométerre van a várostól
Fotó: Tóth S. Anna

Visszafelé két napot töltöttek Stockholmban, ahol megnézték a híres Vasa múzeumot, ami egy tengerjáró hajó, több mint 300 évet töltött a víz alatt, mire kiemelték. A hozzáépített emeleteken lehet sétálni, és benézni a hajó részeibe, ahol nagyon jó állapotban maradtak meg a tárgyak is. Ruhák, hajózási eszközök, fegyverek között a fiataloknak azt is nagyon értékelték, hogy láttak egy üveg eredeti rumot a távoli évszázadokból.

Merklin Tímea

2016. április 09., 15:25 szerző: Merklin Tímea

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...