A Szent Péter-bazilikában 145 egyházfőt helyeztek örök nyugalomra

Szent Péter sírjának őrzője, kulcsfontosságú keresztény zarándokhely, a katolikus egyház szakrális központja, páratlan műkincsek tárháza, építészeti mestermű, a világ legnagyobb templomainak egyike. Hosszan lehetne sorolni a jelzőket, amelyekkel a római Szent Péter-bazilikát illetik, de önmagában egyik sem képes leírni a monumentális templom hangulatát. Akár turistaként, akár zarándokként érkezünk Rómába, a bazilika kihagyhatatlan célpont, az pedig jó hír a látogatónak, hogy a belépés ingyenes, csak a biztonsági ellenőrzést és esetenként a hosszú sorokat kell türelemmel viselnünk. (A kupolába már díjfizetés ellenében juthatunk fel, de a panorámáért érdemes jegyet váltanunk.)

Dacára az általában rengeteg látogatónak, a bazilika őrzi méltóságteljes miliőjét, egyrészt a méretei miatt - 210 méter hosszú terében feloldódik a tömeg - , másrészt belső kialakításának és szakrális alkotásainak: 14 kápolnájának, 30 oltárának, 70 szobrának, számtalan festményének és mozaikképének, valamint pápai síremlékeinek köszönhetően. Már az előcsarnok márványpadlója és a főhajóba vezető öt óriási kapu lenyűgözi a látogatót, a folyosó két végében pedig Nagy Károly és Nagy Konstantin császár lovas szobra vonzza a tekinteteket. Utóbbi volt az a római császár, aki 313-ban szabad vallásgyakorlást biztosított a keresztényeknek, majd a 4. század első felében bazilikát emeltetett a vértanú Szent Péter sírja fölé. Temploma több mint ezer éven át hirdette Róma központjában Isten dicsőségét, s csak az 1500-as évek elejétől adta át helyét az új, jelenleg is álló bazilikának, amelyet II. Gyula pápa kezdett el építtetni, s amelynek kupolájára 1593-ban erősítették fel a keresztet (az épületen azonban még a 17. században is többször alakítottak). E több évszázados bővítés egyedülálló szakrális, képzőművészeti és építészeti konstellációt eredményezett; elég csak a leghíresebb alkotásokra, Szent Péter katedrájára (az egyházatyák gigászi szobraival kiegészített trónus Bernini műve), a főoltár fölé magasodó bronzbaldachinra (szintén Bernini munkája) és Michelangelo 1499-ben készített Pietájára, a Jézust karjában tartó Mária szobrára utalnunk. Jó, ha előre felkészülünk: a bazilika látnivalóinak már a mennyisége is olyan hatalmas, hogy egy dózisban az élmény befogadhatatlan. Csupán a pápai síremlékek drámai kőkompozíciói előtt képes órákig el- időzni a látogató, elvégre a mementókat (például XIII. Gergelyét vagy VII. Sándorét) szobrászati remekműként tartják számon. Egyébként a bazilikában található márványtábla tanúsága szerint az idők során 145 pápát helyeztek itt örök nyugalomra.

A bazilika grottáját (altemplomát) szintén érdemes felkeresnie a spirituális élményre vágyó utazónak. A lépcsők ugyanis a mélybe, az eredeti (konstantini) templom szintjére vezetnek, arra a helyre, ahonnét kiindulva ókeresztény temetőt tártak fel a régészek, s ahol számos későbbi egyházfő síremlékét is megtekinthetjük. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat... - olvashatók Jézus szavai Máté evangéliumában, és e kijelentés nem csak szimbolikusan értelmezhető. A hagyomány és az egyház (régészeti eredményekkel alátámasztott) hivatalos álláspontja szerint ugyanis a vértanú Pétert apostolt, Róma első püspökét az 1. században ezen a helyen temették el több keresztény mártírral együtt. Sírját, amelyet már Nagy Konstantin is megjelölt, az 1940-es években tárták fel régészek; legalábbis rátaláltak egy 1. század második feléből származó, és már a 2. században erős fallal védett puritán nyughelyre, amelynél a Petros eni , Péter itt van felirat olvasható görögül. A látogatók a földmélyi kamrába ugyan nem juthatnak le, de üvegfal mögül megcsodálhatják a díszes síremléket, amely pontosan a bazilika főoltára alatt található.