Szépsége ihletet adott

2017. június 14., 10:00 szerző: Tóth Sándor
komment
A barátságos és vendégszerető Bosznia-Hercegovina egyik leglátogatottabb turisztikai célpontja a Neretva folyó völgyében található város, amely nevét leghíresebb hídjáról kapta.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A festői város ezúttal szó szerint is értendő, mivel az úti élményeit ecsettel megörökítő Csontváry Kosztka Tivadar két festményén is ábrázolja Mostart. Az utazó művész 1903 tavaszán szinte topografikus hűséggel festette meg az Öreg hidat, a város legfőbb jelképét (nem tudni, miért, tévesen Római híd Mostarban címet adta a képnek, holott a rómaiakhoz semmi köze nem volt).

Csontváry által inspirálva nyilván sokak vágya, hogy eljussanak ebbe varázslatos színekkel megfestett világba, ahol a hidak, minaretek és harangtornyok egyaránt uralják a városképet. Bár a 20. század végének háborús eseményei mind emberéletben, mind az épített örökségben jelentős veszteségeket okoztak - ennek sebei még sok helyen láthatóak -, az élet újra lüktet a városban. Nemcsak a Neretvába lőtt Stari most, az Öreg híd épült újra, hanem a háborúban sérülést szenvedett épületek többsége is.

 

 

Az új Öreg hidat 2004-ben avatták újra, firenzei építészek tervei alapján, ugyanúgy török kövekből épült, mint az eredeti. Kultusza talán ma még nagyobb, mint elődjének, 2005-ben a világörökség részévé nyilvánították Mostar óvárosával együtt.

A kőhidat I. Szulejmán még a török időkben csaknem egy évtizedig építtette. A történelmi kútfők szerint a szultán Szigetvár alatti halála évében, 1566 készült el, Mimar Hajrudin építész tervei alapján. Előtte a folyó két partját fahíd kötötte össze. A 427 évig a Neretva felett átívelő építészeti emléket a horvát hadsereg páncélosai valószínűleg bosszúból lőtték a folyóba a környező hegyekről 1993. november 9-én, mivel nagyobb volt a szimbolikus jelentősége, mint a stratégiai szerepe. Helyreállítására a háború után tervek születtek az UNESCO felügyeletével, több ország összefogásával.

A részben töredékes hídelemeknek felszínre hozásában az SFOR magyar műszaki katonái is közreműködtek, ugyanis a terv az volt, teljesen az eredeti kövekből emelik újra a hidat. Miután felmérték, hogy milyen mértékben károsodtak egyes részei, lemondtak erről. A hidat 2004-ben avatták újra, firenzei építészek tervei alapján ugyanúgy török kövekből, mint az eredetit. Kultusza talán ma még nagyobb, mint elődjének, 2005-ben a világörökség részévé nyilvánították Mostar óvárosával együtt.

Az Öreg híd - az újat is így nevezik - felfelé vezető ívének fényesre koptatott köveit naponta több ezren mász-szák meg, mivel csak rajta keresztül érhetők el a turistákat vonzó látnivalók. A boltív tetejére érve érdemes letekinteni a Neretva folyóra, s a hegyekkel körülvett város látképét megcsodálni.

 

 

A kézművesek utcájában, a Kujundzilukban a legidősebb rézművest is megfigyelhettük munka közben. A fehér fejfedőt és ruhát viselő, ősz szakállú, mezítlábas mester épp egy karkötőt készített
Fotó: Tóth Sándor, Balla Márta

A további élményekre legalkalmasabb a helyi bazár. A keleties hangulatú kis üzletek, műhelyek elé kirakott asztalkákon minden megtalálható és kapható: töltényhüvelyekből készült szuvenírek, komolyabb ötvösmunkát igénylő edények, kávéskészletek, ékszerek, selyemkelmék, színes üveglapocskákból és gyöngyökből komponált török mozaiklámpák.

Szinte kihagyhatatlan program a városrész egyik legemlékezetesebb látnivalója, a ma már múzeumként funkcionáló Koski Mehmed pasa mecsetje. Harmonikus szépségű díszítése/festése, szőnyegei és színpompás üvegablakai belülről is megtekinthetők, s minaretjének tornyába is fel lehet menni. Mostar török kötődésének ma is élő emlékei a turisták előtt is nyitott, jellegzetes török házak, köztük olyan is van, amelyet az egykori tulajdonosok leszármazottai tartanak fent.

Ha már az óváros látnivalóival gazdagodtunk, feltétlenül térjünk be egy kávézóba bosnyák kávéra.

UGRÁS A MÉLYBE

Ha szerencsénk van, egy híd- ugrást is végignézhetünk. A félelmetesnek tűnő produkcióra vállalkozók 24 méter magasból vetik magukat a folyóba, miután társaik összekalapozták a mutatványért elegendőnek ítélt tiszteletdíjat a köréjük sereglett külföldiektől.

Tóth Sándor

2017. június 14., 10:00 szerző: Tóth Sándor

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...