Utazó tolvajok mindenhol - A világörökségeket fosztogatják, az elpusztult várost is fenyegetik

2017. július 05., 11:00 szerző: Tóth Sándor fotós: Balla Márta, Tóth Sándor
komment
POMPEJI - A Vezúv kitörése által elpusztított római kori romváros utókorra maradt építményeit manapság nemcsak az idő múlása fenyegeti, hanem azok a turisták is, akiket gyűjtőszenvedélyük arra késztet, hogy valamilyen "emléket" vigyenek magukkal.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A világon egyedülálló itáliai régészeti emlékhelyre nemcsak érdemes visszatérni, de védelméről is szót ejteni, mivel több veszély fenyegeti. A Vezúv által közel kétezer éve elpusztított, majd a vulkáni hamuból 1748-tól folyamatosan feltárt város 1997 óta a világörökség része, évente 2,3 millióan látogatják.

A több helyen omlásnak indult romváros megóvásáról sokat cikkeztek a világsajtóban az utóbbi években. Részben ennek is köszönhető, hogy Pompeji megmentésére összefogtak az európai uniós országok, helyreállítását 105 millió euróval támogatják.

A romvárost megmentő munkálatok azonban nem voltak teljesen zökkenőmentesek. A Camorra, az építőiparban is kulcsszerepet játszó nápolyi maffia igyekezett ki-sajátítani a közösségi pénzforrásokat, s a számára előnyös, jelentős hasznot hozó vállalkozásokkal minél több pénzt "elszippantani".

Évente közel két és fél millióan látogatják Pompejit - többen, mint Budapest lakossága

Ennek megakadályozását az olaszországi világörökség védelmében jelentős szerepet játszó csendőrség (carabinieri) műkincsvédelmi egységére bízták. A 20 fővel és öt szakértővel tevékenykedő védelmi szervezet nemcsak a maffia "beszivárgását" igyekszik megakadályozni Pompeji falai közé, hanem a kisebb-nagyobb károkat okozó kincstolvajokat, notórius vagy megtévedt külföldi emlékgyűjtögetőket leleplezi, s főként e bűncselekmények megelőzésére helyezi a hangsúlyt.

A pompeji tolvajok között ugyan nagyon ritkán, de akad bűnbánó is. Ilyen volt egy kanadai nő, akinek 50 évig terhelte a lelkiismeretét egy ellopott szobortöredék. Végül úgy döntött, visszaviszi Olaszországba a kétezer éves római kori emléket. A Lisa keresztnevű montreali hölgy, aki ma már előrehaladott korban, megözvegyülve él, a napfényes Itáliában töltötte mézesheteit férjével együtt.

A pár nászútjuk során felkereste a romvárost. Az élmények hatása és az emlékszerzés tehette, hogy Lisa egy meggondolatlan pillanatban a Kis Színház mögötti árkádos tér közelében talált kisméretű szobortöredéket elsüllyesztette a táskájába.

Nemcsak az épületek freskóira vadásznak a szakértő tolvajok, a restauráló műhelyből is loptak már. Az utcákon igényes replikákat is találhatnak a becsületes turisták Fotó: Tóth Sándor, Balla Márta

Azonban hiába vitte magával a tengerentúlra a pompeji leletet, az üres szemüregű arctorzó idővel emlékeztetni kezdte, valami rosszat tett, régi műtárgyat lopott el a világörökséghez tartozó városból. A lelkiismeret- furdalását legyőzve végül öt évtized után a montreali hölgy arra a döntésre jutott, személyesen szolgáltatja vissza Pompejinek a terrakotta szobortöredéket. Elektronikus levelet írt a város előjáróságának, ebben felvázolta történetét és úgymond leleplezte magát.

Egyben kifejezésre juttatta régi szándékát, a helyszínen kívánja visszaszolgáltatni az egykori díszítő töredéket. A műtárgy- és műkincslopási ügyekben eljáró nápolyi csendőrség kulturális örökségvédelmi egységének nyomozói a rendelkezésükre bocsátott dokumentumok és fényképek alapján ellenőrizték a Kanadából érkezett "önleleplezés" valóságtartalmát. A hiteles információk birtokában biztosították, hogy Lisa Olaszországba történő beutazásakor akadály nélkül jusson át a vámvizsgálaton a szobortöredékkel.

Carmine Elefante, a műkincses egység vezetője személyesen is találkozott az idős hölggyel. - Megható pillanatok voltak - nyilatkozta az olasz lapoknak a kapitány, s elmondta, az eredetileg nápolyi származású nő könnyek között adta vissza a pompeji relikviát és megköszönte, hogy jelentős tehertől szabadulhatott meg.

Szerencsére, nem egyedülálló esetről van szó, az olasz hatóságok örömmel tapasztalják, hogy másokban is megszólal az a belső hang, amely a jó útra visz. Előfordul olyan is, amikor az emberek az őket ért szerencsétlenség előidézőjének vélik az ellopott műtárgyat, s inkább a visszaadásuk mellett döntenek.

Tóth Sándor

2017. július 05., 11:00 szerző: Tóth Sándor fotós: Balla Márta, Tóth Sándor

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...