Így udvaroltak hatvan évvel ezelőtt

Barna József és felesége Grasanovits Katalin 1958. július 22-én házasodott:

Barna József és Grasalovits Katalin

- Nagy szerelem volt a miénk emlékszik a férj. - Bálban ismerkedtünk meg, s azóta is boldogságban, megértésben, szerelemben élünk. Szegények voltunk, ezért bányába mentem dolgozni, hogy össze tudjunk házasodni. Mikor összegyűlt a pénz, hazajöttem. Akkor Kemestaródfán laktam, és Vasaljára gyalogoltam, udvarolni Kati néninek. Házasság után Vasalján gazdálkodásból, földművelésből tartottuk el magunkat.

Kati néni folytatta:

- A szerelemből két gyermekünk született, már hét unokánk, és négy dédunokánk van. Tizenkilenc évesen kerültünk össze, 1939. áprilisban születtünk mindketten, de én hat nappal fiatalabb vagyok. Ötvenkilenc év alatt, legfontosabb volt számunkra a megértés, a szeretet, a hűség, és a testi kapcsolat.

Gombás József és felesége Egyed Rozália, 1958. július 6-án házasodtak:

Gombás József és Egyed Rozália

Ők is bálban ismerkedtek meg, az udvarlás a tollfosztás ideje utánra maradt, mert a férfiaknak nem volt helyük a fosztóban. Két évig tartott, míg József elvette a feleségét.

Elmondta: bizony szerencse, hogy annyi bál volt annak idején így rendszeresen jártak táncolni. A szerenádozás is nagy divat volt. Addig zenéltek a ház előtt, amíg nem gyújtott gyertyát a leendő ara.

- Nem vártunk sokáig, megkértem a kezét. Dolgoztam az építőiparban, a vasúton, a vízügynél, de a házasság után itthon, a földeken és a Tsz-ben.

Rózsi néni is elmondta, hogy jártak az erdőre csemetét ültetni, meg a föld, és az állatok is mindig adtak munkát.

- Két lányunk született, ma már öt unokánk van, két fiú és három lány. Jóska bácsi nyolc évvel idősebb nálam, de mindig élen álltunk szeretetben, kitartásban, megbecsülésben. A megbecsülés és a hit segített a nehézségeket elviselni.

Radakovits Jenő és felesége, Bognár Anna, május 25-én ünneplik ötvenkilencedik házassági évfordulójukat:

Radakovits Jenő és Bognár Anna

Mindketten Vasalján születtek, néhány ház választotta el őket gyermekkorukban. Szinte naponta találkoztak, együtt játszottak, iskolába is együtt mentek. Ifjúkorban egyszercsak szerelem alakult ki közöttük, amely tíz év udvarlás után beteljesedett.

Annus néni elmondta:

- Két gyermekünk született, de a föld és az állatok ellátása is ott volt. A férjem nagyon ügyes ember volt, az asztalos munkától kezdve mindent meg tudott csinálni, de traktorosként is dolgozott. Most már eljárt felettünk az idő. Az életünket szeretet, békesség és megértés kísérte végig. Nagyon szerettem énekelni, olvasni verseket tanulni.

A nótázás örökké kitöltötte az életemet. Mindig énekeltem, ha szomorú voltam szomorú dalokat, ha vidám voltam, akkor vidám daloktól harsogott a házunk. Mindig mondták, hogy jó volt a házunk előtt elmenni, mert énekszó hallatszott. Fél évvel vagyok idősebb a férjemnél, aki már elég gyenge. Én is nehezen, csak járókerettel tudok közlekedni.

A házasság csodálatos ajándék. A megbocsátás, a feltétel nélküli szeretet, a hűség gyakorlása naponta, egy biztonságos közösséggé alakul, amelyben a társak egymás bátorítására, segítésére, és védelmére törekedhetnek egy egész életen át.

Gombásné Judt Magdolna