Vasi foci

2016.02.24. 17:17

IN MEMORIAM - Sarlós László 1929-2016

Erre a hétre terveztük egy szűkebb baráti társasággal megünnepelni Sarlós László 87. születésnapját. A soproni szanatóriumból hazaérkezése után egyeztünk meg az időpontban. Ilyen a sors, ünnep helyett a végső búcsúra készülünk.

Bodor Ferenc

Jómagam Laci felhatalmazása alapján ülök a gép előtt. Közel három éve, műtétem után meglátogatott a kórházban. Alig tudtam megszólalni, miután azt mondta: „Megkérlek, mit megkérlek, felhatalmazlak, hogy a nekrológomat csak te írhatod meg.”

Pénteki váratlan halálhíre óta készülök az írásra. Több változatot is elvetettem már. Laci ugyanis különleges ember volt, irigylésre méltóan tudott élni. Sokszor hangoztatta: „Gyönyörű az élet!” Amikor összejöttünk, emlékeket idézett. Legbüszkébb 12 első osztályú meccse közül az elsőre volt. A zsúfolásig megtelt falelátós stadionban 1948. december 26-án ugyan 4:0-ra kikaptak a Fraditól, de olyan labdarúgók ellen játszhatott, akik jó részének nevét a sportág magyar aranykorszakában az egész világ megismerte. Csak néhány név: Rudas, Kispéter, Lakat, a csatársor pedig Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor.

Több kitérő, katonaság, edzősködés, s egyéb tisztség után előbb négy, majd 17 évre, immáron vezetőként tért vissza a Rohonci útra. Szakosztály-, majd technikai vezetőként fő támasza volt a mindenkori edzőnek.

Annak idején a Haladás vasutas csapat lévén vonattal utazott. A játékosok ételcsomagokat kaptak. Egyik alkalommal viszont semmit. Egyikük meg is kérdezte Lacit, miért? „Öcsikém! NB I-es csapathoz az nem méltó.” Irány az étkezőkocsi, ahol a személyzet nagy örömmel fogadta a gárdát.

A játékosok döntő része szerette, tisztelte napjainkban is. Az egyik átigazolási időszakban kérdésemre adott válasza egy nap alatt teljesen megváltozott. Meglepetésemre így reagált: „Uram! Labdarúgásban nem naponta, hanem szinte percenként változik a helyzet...” Egy külföldi útról hazafelé, amikor a gép leszállni készült, a légiutas-kísérő „mindenki üljön le!” felszólítására így válaszolt: „Kisasszony! Nekem magyarázol, amikor én berepülő pilóta voltam?” Németországi edzőtáborozás után Oberwartba érve fogadott Fitossal, hogy fejelésben megveri. 200 schilling volt a tét. Melegítők a kapuk, Rákli Kálmán bácsi a bíró. Helyszín az akkori Zema áruház nézőkkel teli parkolója. Persze, hogy Laci nyert. Fitos nyújtotta a fogadás összegét, mire Sarlós így válaszolt: „Öcsikém! Csak igazi futballistáktól fogadok el pénzt.”

Amikor megbeszélt találkozóról egy-két percet késtünk, órájára nézett: „Uraim! Mikor volt a középkezdés?” Mindig pontos, pedáns, s főleg a hölgyekkel udvarias volt. Nehezen viselte, ha ennek ellenkezőjét tapasztalta. De azokat is, akik semmit sem csináltak, de állandóan dicsekedve a mellüket verték. Ezért nem járt legalább másfél évtizede meccsekre, taszította az, ami körülvette a sporteseményeket. Sorolhatnám a baráti találkozókat is, amikor a kitűnő tenort, Sárdy Jánost idézve énekelni kezdett. Tudott mulatni.

Odafönn Rákli doktorral, Hegyi Oszival - akik szintén autóbaleset áldozatai lettek -, volt focistákkal, aztán Tóth Gézával, Németh Palival és másokkal együtt emlékeznek régmúlt időkről, eredményekről, az életről, amit imádott.

Uram! Bocsánat, Lacikám! Isten Veled!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!