Vasszécseny

2016.04.16. 08:58

Álmában időnként még tanít - Egy mérnök, aki verseket ír, ásványokat gyűjt

A Vasszécsenyben élő Pődör György igazán sokoldalú ember. Végzettségét tekintve mérnök-tanár, minőségbiztosítási szakmérnök, akiről köztudott, hogy ismert költő, ásványokat gyűjt és múzeumot vezet. Így aztán az április számára igazán ünnepi hónap, hiszen április 11-én van a magyar költészet napja, április 22-én a Föld napja, végül április 24-én pedig a neve napja.

Béres Zoltán

- Már gyermekkoromban, Vasszilvágyon elkezdtem verseket írni - meséli a költészettel való kapcsolatáról Pődör György. - A szülőfalumat három költő falujának is nevezték, mert innét indult irodalmi pályára Bódi Tóth Elemér és Devecsery László is. A nyolcvanas években jelent meg Az otthon sziluettje című közös verseskötetünk, amely az otthon élményeiből, a gyermekkor emlékeiből építkezett. Sokat beszélgettünk a költészetről is, s mindannyian túl voltunk az első szárnypróbálkozáson. Mindhárman terveztük a folytatást. A családi háttér engem a műszaki pálya felé orientált. Ikertestvéremmel Szombathelyen, a gépipari technikumba jártam, majd Dunaújvárosban, a Műszaki Főiskolán tanultam tovább, s tanulmányaimat a Budapesti Műszaki Egyetemen fejeztem be. Életem során még gazdagodtam két diplomával, de ezek amolyan „étrendkiegészítők” voltak. A versírást sem hagytam abba. Dunaújvárosban és Budapesten is igen jó irodalmi társaságba kerültem. Az előbbinél Miskolczi Miklós, az utóbbinál Mezey Katalin segített megjelenni.

- Mikor jelentek meg az első versei?

- 1971-ben, s aminek nagyon örülök, hogy ez a vasi fiatal költők antológiája, a Sor volt. Vas megyében ekkor élénk irodalmi élet zajlott. Egyrészt a Kulcsár János vezette Életünk köré csoportosulva, másrészt a Vas Népe is megfelelő teret adott a költészetnek. Ezt követően folyamatosan jelentek meg verseim a dunaújvárosi Tavasz antológiában. Az első önálló kötetem 1985-ben látott napvilágot Szélmalomverő címmel, amelyet azóta további négy követett. 2013-ban megkeresett Madár János költő, a barátságunknak eredménye egy szép kötet lett. Ő szerkeszti az országos hírű Arcok és énekek antológiát, amely évente a könyvhétre jelenik meg. Több éve rendszeresen beválogatja az új verseimet.

Pődör György gyerekkorában, Vasszilvágyon kezdett el verseket írni. Azóta izgalmas életutat járt be (Fotó: Béres Zoltán)

- Ki olvas ma verseket?

- Többen, mint azt gondolnánk! Az ne tévesszen meg senkit, hogy kevés verseskötet fogy a könyvesboltokban! Ezzel párhuzamosan egyre többen olvasnak verseket az interneten.

- A versíráshoz hogyan kapcsolódik az ásványok szeretete?

- Egykori tanítómtól, Launer Tibortól kaptam az első ásványt, ami egy pirites kvarcos telér volt. Ez keltette fel az érdeklődésemet a kristályok iránt. Elkezdtem bújni a szakirodalmat, s elkezdtem a gyűjtögetést is. A hetvenes években az elsők között léptem be a Magyar Magyar Minerofil Társaságba, megalapítottam és azóta is irányítom a vasi Koch Sándor Ásványbarát Kört. Több mint két évtizede szervezem a Barangolás az ásványok birodalmában programot. Több mint száz túrán vettünk részt, alkalmanként ötven gyerekkel. Gyermekkoromban - néhány szép kavics birtokosaként - már ábrándoztam arról, hogy nagy gyűjteményem lesz, létrehozom a saját ásványmúzeumomat. Ez hatvanéves koromra sikerült. Igaz, nem Szombathelyen, hanem Vasszécsenyben. Ma már nem bánom, szép a település. A régi tejcsarnokból átalakított múzeum nagy népszerűségnek örvend. Gyakran kimegyek magam is a múzeumba, ahol elmerengek azokon a titkokon és csodákon, amelyeket az ásványok nekünk megőriztek. A tervem az, hogy ezt továbbfejlesztem oly módon, hogy külön-külön épületben mutatom be az ásványokat, valamint a kövületeket.

- Tavaly elindult az év ásványa és ősmaradvány program. Mi ennek a célja?

- Az ásványok és a kövületek népszerűsítése, minél szélesebb körben történő megismertetése. A Magyarhoni Földtani Társulat által kezdeményezett internetes szavazás alapján a gránát lett az idei esztendő ásványa, míg az ősmaradványok közül a legtöbb voksot pedig a Nummulitesz kapta.

- Nyugdíjba vonulásáig több évtizeden keresztül tanárként dolgozott. Nem hiányzik a tanítás?

- Ezzel úgy vagyok, mint amikor három évtizede leszoktam a cigarettáról. Az ujjaimban ott bizsergett a cigaretta helye, de aztán sikerült elnyomnom a gondolatot. Bevallom, álmomban azért még időnként tanítok. Az iskolámba pedig vissza-visszajárok, szívesen elbeszélgetek az egykori kollégáimmal. Megfogadtam néhai igazgató elődöm, Farkas Miklós egyik tanácsát, aki azt mondta, ahol aktív ember voltál, ott nyugdíjasként ne sajnáljanak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!