Vissza a természethez! - Művésztelep a kis vasi faluban

- A plein air festészet a 19. század terméke, az ipai forradalom árnyoldalaira adott egyfajta válasz volt, a „vissza a természethez” lelkesedésével. Napjaink posztindusztriális közegében a Rousseau-i gondolat aktuálisabb, mint valaha. A mai ember mindenütt gépekkel veszi körül magát és már részben gépként viselkedik, „működik”. A természettel, a természet adta kiegyensúlyozott élményekkel ritkán, vagy szinte egyáltalán nem találkozik. A Vasszécsenyi Plein Air művésztelepeknek ez a gondolati háttere - fogalmaz Tóth Csaba, a NymE Savaria Egyetemi Központ Művészeti Intézetének oktatója, aki a művésztelep létrehozásával azt a lehetőséget adja a tanítványainak a falujában - ahonnan ő naponta bejár tanítani Szombathelyre -, hogy két hétig újra benne éljenek a természetben. Nem túlzás azt állítani, hogy a helyzet egyszerre festői és költői: a tavasz bódulata átjárja a tájat, friss zöld ruhájában a természet ilyenkor a legszebb, az énekesmadarak most költenek, és élő koncertet adnak. A felhőfodros kék is ünnepi arcát mutatja. Ebből tevődnek össze a háttérélmények a művésztelepen.

Immár ötödik alkalommal volt Vasszécsenyben plein air művésztelep Fotó: Tóth Csaba

Megtudjuk: a plein air festészet olyan szakmai kihívást jelent, amit mással nem lehet pótolni. A színárnyalatok gazdagsága, a levegőperspektíva, a napfény derűje, a színes árnyékok ábrázolása óriási feladat annak, aki a műtermi körülményekhez szokott. Minden téma, motívum sokkal nagyobb a természetben, le kell kicsinyíteni, képpé kell formálni. Ezeket a gyakorlatokat, tapasztalatokat csak kint, a szabad ég alatt lehet megszerezni.

Vannak évek óta rendszeresen visszatérők, akiknek a művésztelep már nem kötelező, de annyira megszerették, hogy maguktól jönnek, és festenek. Persze akadnak olyanok is, akik a tájjal itt szembesülnek először, és később ebből tudnak inspirálódni.