Múltbanéző – kiállítás a vasvári idősek otthonában

A tíz év alkalmas arra, hogy egy kicsit megálljunk és visszanézzünk, hogy mi is történt a világban, vasváron és itt e falak között. Az idei év és a nyár pedig amúgy is múltba nézésre sarkallja az európai embert különösen, hisz 100 éve kezdődött a Nagy Háború – ezekkel a szavakkal nyitotta meg Gergye Rezső kultúrházigazgató a tárlatot, elárulva, hogy kétszer us visszajött megnézni a képeket, és a személyes életében is vonatkozási pont a 100 év, hisz édesanyja 1914-ben született. Többször vette kézbe az ősei fényképeit, édesapja háborút megjárt fotóit.

- Itt a folyosón láthatunk megsárgult, töredezett szélű fotókat. Időt követelnek e fotók. Nem lehet olyan gyorsan megtekinteni őket, mint a digitális felvételeket. Megkövetelik azt, hogy időt szánjunk rájuk, és meg is érdemlik. Emlékek sora kezd el kavarogni mindenkiben – mondta a kultúrházigazgató. -  Ahogy meglátjuk a kisgyermekeket, az elsőáldozókat a templom előtt, feljönnek bennünk az emlékek a velünk történt hasonló eseményekről. Ha többen nézzük,  beszélgetni is kezdünk. Láthatunk katonaviselt embert fényképen. Eszembe jut apám, aki a frontról hazahozta a zubbonya zsebében mindig nála lévő szerettei fényképeit és a katonatársaiét. Látunk boldog esküvői képeket, fiatal gyönyörű nővel és férfival, akik ma már idősek, vagy talán már el is mentek közülünk. Ragaszkodunk a régi családi fotókhoz. A keretük is különleges. Szeretnénk megfogni is ezeket a képeket. Kézbe venni, mert akkor valami történik az őseinkhez való viszonyunkban. Ha megfoghatjuk e fotókat, akkor azon a több évtizede élt emberek közvetlen kéznyomát érintjük meg. Találkozunk a múlttal, de őket ide hozzuk a mába. Hisz itt vannak velünk a régiek is.

Az idősek otthona tárlatán nézegetnek: Hegyaljai Lászlóné, Petheőné Rózsavölgyi Irma, Soós Lajosné, Mihalics István (Fotó: Vincze Kornél)

Mit adhat nekünk a Múltba nézés? A holnapot és a holnaputánt – segít a jövőt megélni. Hogy tervezni tudjunk. Van egy barátom, 84 éves, de a 100. születésnapi partijára készül. Még nagyon messze van...

- Önök közül talán van, aki nehezen szánta rá magát, hogy ide jöjjön az otthonba, de hiszem, hogy jól választott. Meg van a lehetőség - és biztos vagyok benne, hogy a dolgozók az vezetőikkel együtt meg is tesznek minden tőlük telhetőt -, hogy értelmes, tartalmas életet éljenek. Közösségben a bajaink is megosztódnak, az örömeink pedig megsokszorozódnak. Az önök korosztálya ezt még jobban tudja, mint az utánuk jövők. Kérem, erősítsék a fiatalokat ebben. Legyenek kezdeményezők és tegyenek javaslatokat és keressék az intézmény dolgozóit azokkal bátran. Együtt lehetnek még tartalmasabbak a hétköznapok is. Reggel láttam, hogy néhányan a füvet gereblyézték, mások a virágot igazították az eső után. A fű jobban nő és a virág is hálás ezekért a cselekedetekért. A világ is jobb lesz egy jó mozdulatunktól és mi is jobbak leszünk, akár fiatalok, vagyunk akár öregek. A test elhasználódik, de a lelkünket és szívünket az életünk végéig jobbíthatjuk mindannyiunk boldogulására.