Vakvagány - Világnap helyett legyen inkább mindennap!

Őszintén megvallva nem kedvelem a világnapokat. Egyrészt, mert úgy hiszem, egy esztendőben nem egyszer kell megemlékezni azokról, akik a szívünknek kedvesek. Másrészt sokszor ezek a dátumok kifejezetten nyomasztóan hatnak az érzékenyen érintett személyekre. Akiknek édesanyjuk már valóban felöltötte a glóriát és az angyalszárnyat, azoknak ez a nap még nehezebb lehet, hiszen a benső gyászhoz társul egy kívülről érkező erőteljes nyomás is.A pajesz, hónaljkutya vagy éppen csillámpóni világnap ékes példái annak, hogy manapság már tényleg mindennek van „hivatalos ünnepe". Az ilyen illusztris társaságban igazán „jól" mutat az anyák napja...

Az anya-gyermek kapcsolatról nem írhatok általánosítva, mert tudom, nem mindenhol egyszerű a helyzet. De az tény, hogy az édesanyák nem egy világnapot érdemelnek, sokkal inkább a „mindennapot", hiszen fogantatásunktól kezdve róluk szól minden pillanat. Nekik köszönhetjük az életünket és nekik adunk hálát azért, hogy itt lehetünk. A május talán az év legcsodálatosabb hónapja, a nyíló virágok balzsamos leheletével, a madarak zsongó, boldogító énekével és a napsugarak nyarat idéző simogatásával, de ez a varázslat a szívekben az év 365 napján ott kell, hogy égjen, olthatatlan szeretetlánggal. A köldökzsinórunk ugyan elszakadt, de a lelki kötelék mindörökre megmarad!Édesanyámról sokszor és sokat írtam, ami persze nem véletlen.

A példaképem, a hősöm egy személyben. Rengeteget gondolkodtam azon, hogy melyik mozaikját emeljem ki életünknek, amelyik legalább annyira beszédes, mint lelkem örömtánca. Mit ragadjak ki az ezernyi képkocka közül? Nincs könnyű dolgom, mert ezek a szeretetmorzsák az élet kenyerévé állnak össze, táplálékot nyújtva minden időben. Ez az a manna, amely azonnal jóllakat, ami biztonságot, hitet, erőt ad és nem hagy éhezni a nehéz időkben sem.

Édesanyám és köztem az élet nehézségei hevítette tűzben kovácsolt, ám az égben köttetett lánc feszül, melynek szemeit a sorscsapások csak még ellenállóbbá, erősebbé, szorosabbá fűzték.Anyu nemcsak életet adott nekem, amikor alig egy kilósan, macskanyávogásra hasonlító bömböléssel a világra jöttem, hanem már számtalanszor mentett meg a halál torkából, sziklaszilárd hitével, erejével és kikezdhetetlen szeretetével. Így hát nekem nemcsak május első vasárnapja, de a nehezen megtartott életem minden napja édesanyám halhatatlan kitartásának az ünnepe!