A megszeppent autónepper

Az autó eladása kapcsán azonban hasznos tapasztalatokat szereztem. Erről leginkább azok a kereskedők - vagy mondjuk inkább úgy: nepperek - tudnának mesélni, akiknek az elején még sikerült megríkatniuk, ám a végén kiesett a telefon a kezükből.

A nepper ugyanis dörzsölt. Korosodó autót áruló korosodó nőként én voltam számára az ideális kuncsaft. Elvégre nem értek az autókhoz. Kikezdték-e a fényezést a Nap sugarai? Rozsdásodik-e az alváz? Lyukas-e a kipufogó? Nyikorog-e az ékszíj? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekkel bombáztak a kereskedők. Először még pityeregtem, aztán amikor a harmadik nepper próbált látatlanban alkudni az előtte hosszú percekig ócsárolt autómra, anyatigris üzemmódra kapcsoltam. Megkérdeztem tőle, hogy ő hány éves. Van-e pocakja? Fájnak-e a térdei? Vannak-e szeplői, netán májfoltjai? Rendben van-e a vérnyomása? Van-e felesége vagy barátnője? Aztán amikor a megszeppent nepper halkan elrebegett egy igent, csak annyit mondtam: na látja, maga is kell valakinek. Így lesz ez az én autómmal is. És tényleg így lett.