Jó reggelt, Vas megye!

Tegeződünk az óvó nénikkel, a bisztróban az ismerős pincérrel. Megszokott a Jó napot! a hivatalokban, a bankban. Tiszta sor. Van azért zavar a rendszerben jócskán: magáz a gyorsétteremben a rendelést felvevő diszpécser, aztán hang alapján úgy dönt, sziával köszön el. Kajánul figyelem 41 évesen a zavarban lévő tizen-, huszonéveseket(!), akik nem tudnak választani a helló, a jó napot és a csókolom között. Mi tagadás, magam is hezitálok a kortalan ötveneseknél: számon van üdvözléskor a szia, de győz az illemtudó énem, amit ők kikérnek maguknak. Van, akivel féloldalasan tegeződünk, olyan is, akivel képtelen vagyok a pertura. A magam részéről csendben örülök minden hellónak, és már rég nem omlok össze a csókolomok súlya alatt.