Terka-sztorik - Röpködő mínuszok, gyarapodó villanyszámlák

Dobjuk a jégkockát a limonádéba, és még a krumplit meg a gyümölcsöt is a frigóban tartjuk, hogy a nagy melegben ki ne csírázzon, meg ne rohadjon. Aztán ha a kánikulára estére menetrendszerűen egy hatalmas vihar válaszol, és elmegy az áram, aggódva csóváljuk a fejünket: jó ég, felolvad a fagyi, felmelegszik a tejszínes gyümölcsleves meg a sör a hűtőben!

Hajlamos az ember azt gondolni, hogy elektromos hűtőszekrény nélkül nincs is élet. Pedig hát volt nyár és volt forróság azelőtt is. Talán ott kezdődött, hogy a házakban volt kamra, és arra is odafigyeltek, hogy az lehetőleg a ház leghűvösebb végébe kerüljön, szűk, északra néző ablakkal. Aztán eleink tudták nagyon jól – amit a tudós kutatók most kezdenek újra felfedezni –, hogy a földfelszín alatt egy-két méterrel már lényegesen hűvösebb van (és melegebb télen). Ásott veremben tárolták a krumplit, a répát, még a gyümölcsök egy részét is. Az épületek alá pedig pincét terveztek. Jól emlékszem, a nagymamámnál szépen elállt a pincelépcsőn a tej, a zsírpapírostul hideg vízbe állított vaj, a felvágott. A dinnyét meg az üdítőt pedig a kútba leeresztett vödörben hűtöttük.

Jó, tudom, a panellakásban nem jut mindenkinek északi fekvésű éléskamra, nincs verem, nincs kút, és a pincében is biciklit meg régi bútorokat tárolnak. De talán lehetne ez is másképp. Van már arra is példa, hogy a tömblakások mellett aprócska kerteket alakítanak ki – akár pincével, veremmel. Aki pedig kertes házban lakik, az megteheti, hogy ne csak a téli meleget, hanem a nyári hűvöset is megpróbálja energiatakarékos, természetes úton nyerni. És akkor már jöhet a vihar, nem is lesz olyan nagy trauma egy váratlan áramkimaradás.