Terka-sztorik - Vagy kifolyik a kezünk közül, vagy nekünk dolgozik

Percek, órák, napok. Aki gazdag, több száz évet is összegyűjthet magának, aki elszegényedik, hamar búcsút mondhat földi pályafutásának. Agyament ötlet, de valahol van benne ráció. Egy másik film is eszembe jut a hetvenes évekből, ahol Öcsi (Kovács Krisztián) elindul, hogy időt szerezzen. Merthogy a családtagjainak soha nem jut rá elég ideje. Sajnos - a pénz után - ez az, amiből egyre kevesebb van: az idő.

Pedig ha belegondolunk, szinte minden tevékenységhez több kedve van az embernek, ha van rá elég ideje.

Akár még a főzéshez, a takarításhoz is szívesebben látunk hozzá, ha tudjuk, komótosan tudunk dolgozni, nem kell kapkodni, be tudjuk osztani az időnket. Sokszor tehát nem is az utálatos tevékenységekkel van a baj, hanem azzal, hogy ez alatt az idő alatt éppen valami mást kellene csinálnunk. Könnyebbé tehetnénk hát az életünket, ha már előre eldöntenénk, hogy mire szánunk időt és mire nem. Hajlamos az ember azt mondani: majd csak beszorítjuk ezt is valahogy a programunkba, aztán a vége az, hogy se erre, se arra nem tudunk igazán odafigyelni. Még akkor sem, ha a nők köztudomásúan egyszerre több dologra is tudnak koncentrálni.

Hát a férfiakról meg ne is beszéljünk!

Van viszont az időnek még egy, másik dimenziós jellemzője, és ez a quality time, azaz a minőségi idő. Ha valami, vagy valaki igazán fontos a számunkra, a rá fordított időt tényleg ne osszuk meg semmi mással. Ha kevesebb is, de legyen egyedi, csak erre a célra, csak neki szánt idő. Olyan, amikor minden idegszálunkkal egymásra figyelünk, aminek minden percére jó lesz majd emlékezni.