Trendelő: Nem csak szólam a „lélekemelő muzsika”

A tanulmányok a zenének az agyra és az idegrendszerre, ezáltal a teljes emberi pszichére gyakorolt, elképesztő hatásait taglalják.A változatos embercsoportokon, élethelyzetekben és időszakokban végzett kutatások szerint a zene javítja a motivációt, segíti a tanulási folyamatokat, olyan agyi területeket hoz működésbe, amelyek a mozgásért és a tervezésért felelősek. Mindezek mellett kedvenc muzsikánk hallgatása felszabadít egy dopamin nevű hormont, amely csökkenti a stresszt, a feszültséget, helyette örömöt és kellemes érzéseket indukál. Bámulatos módon javítja a memóriát, agysérült emberek például képesek zene hatására személyes emlékeket előhívni.

A kellemes hangok révén csökken a fájdalomérzet: ha műtét előtt, közben vagy után valami szólt a kórteremben, műtőben, a betegnek kevesebb fájdalomcsillapítóra volt szüksége; mi több, a műtét alatt a sebész hatékonysága és pontossága is javult - nem is olyan elrugaszkodott tehát az amerikai filmekben, amikor a zseniális orvosokat úgy ábrázolják, hogy munka közben szól a komolyzene a háttérben.

A kutatások nem mindig térnek ki minden részletre, például biztosan nem javítja a sebészi pontosságot, ha a műtőasztal felett norvég death metal dühöng, mint ahogy másfél óra indiai szitárpengetés is lehet önmagában a fájdalom forrása (ízléstől függően nyilván), de figyelemre méltó, milyen egyszerű dolgok működnek a bonyolultnak tartott emberi elmében. Pláne, ha a kutatások egy másik irányát is figyelembe vesszük, amely arra utal, hogy a muzsika hangjai beindítják az emberi önfeláldozás (altruizmus) részleges formáit. Vagyis kedvenc számunktól, nótánktól, szimfóniánktól kedvesebbek leszünk a másik emberhez, megértőbben, nyitottabban fordulunk hozzá.

Tehát: több zenét a világnak!