Vakvagány- Csak egy érintés vagy maga a mindenség?

Augusztus huszadika reggele inkább hasonlított egy októberi délelőttre. Az utcákon az éjszakai vihar nyomán leszakadt ágak szőnyeggé fonódtak össze, és a sártócsák is az égi áldásról tanúskodtak. Az előző napokban mért 35 fok után hirtelen 15 fokra esett vissza a hőmérséklet, ami azért markáns változás.

A hajnalt követő esőzések után az égi trónt elfoglalta a ragyogó nap, amely melengető sugaraival egészen magasra tornázta fel a hőmérő higanyszálát. Mi éppen Hévízre tartottunk, Keszthelyről, gyalog. Ez a rövidke, oda-vissza körülbelül 17 kilométeres táv nekünk olyan, mint másnak egy zarándokút. Az erdő mélyén, a csicsergő madarak kórusát hallgatva, Lili felhőtlen szaglászását figyelve a problémák, a nehézségek beleolvadnak a végtelen ég kékségébe. A szavak elszállnak, s helyettük csak a nyugalom marad

.Megérkezve a tavirózsák birodalmába, megmászva a hetvenlépcsős „stációt”, betértünk kedvenc helyünkre, hogy némi frissítő kávét vegyünk magunkhoz. Jólesett leülni, Lili hatalmasat kortyolt az elé rakott vízből, majd elégedetten feküdt bele a kifröcsögtetett folyadékba. A pincér szimpatikus, kedves volt. Bár Lilin nem volt hám, és rajtam nem fityegett a "vak vagyok" tábla, azonnal átlátta a helyzetet. Ám amikor kihozta az italokat, ledöbbentem. Előbb édesanyám elé tette le a kávés-szódás tálcát. Aztán a következő mozdulatával elém húzta az én adagomat, és még mielőtt megmukkantam volna, hogy köszönöm, gyengéden megfogta a kezemet, és a tenyeremet a szódával teli, hideg verítékes pohárra tette. Megmutatta nekem, hol találom az innivalómat.

Már tizenkét éve nem látok semmit, de ilyen figyelmes, személyre szóló, automatikus gesztussal még nem találkoztam. Ledöbbentem. Ő pedig később szabadkozva kérdezte meg, nem érintett-e rosszul a segítsége Ami szívből jött, zsigerből De megérintett. Szíven ütött, pozitív értelemben. A gyengéd törődés, az empatikus odafigyelés teljesen lenyűgözött. Bár az ég kékségében uralkodón aranylott a nap, úgy éreztem, a szívemből háromszoros erővel áradnak a szeretet sugarai.

És hogy mi volt ez? Csak egy érintés, amely magában hordozta a mindenséget.