Vélemény

2017.07.25. 19:09

Vakvagány - Közterhesség és publikutyaság

Ha a címet olvasva – kedves olvasóm – azt gondolod, hogy megbolondultam, akkor meg kell nyugtassalak: nem őrültem meg annál jobban, mint ami egyébként jellemző rám.

Horváth Nikoletta

Ám a közterhesség és a publikutyaság olyan fogalmak, amelyek a környezetemben egyre gyakrabban fordulnak elő.

A „közhas” definícióját egyik nap alkottuk meg egy barátnőmmel, aki lassan a kilencedik hónapba lép, már ami a terhességét illeti. Kis kivétellel szinte mindenki meg szeretné fogni a pocakját, és ami ebben a rémisztő, hogy idegenek is. De helyesbítenem kell, mert a történetben nem ez a legszörnyűbb, hanem a konklúzió: nemcsak szeretnék, meg is fogják, kérdezés nélkül! Azaz a barátnőm hasában növekvő gyermek hirtelen a köz tulajdonává válik.

A publikutyaság nagyon hasonló állapotot takar. Ha Lilit hám nélkül sétáltatom, akkor bizony a járókelők kezei „rájárnak” simogatás célzatával mit sem sejtő ebemre, aki nem mindig örül a babusgatásnak. Ahogy én sem. Nem az a problémám, hogy Lilit szeretgetik, ennek csak örülök, de miért gondolja a legtöbb ember automatikusan azt, hogy a kutya minden pillanatban vágyik a számára abszolút ismeretlenek kényeztetésére? Mert nem vágyik. Sőt. Lili békés és végtelenül türelmes négylábú, azaz nem fejezi ki markánsabban nemtetszését. De, ha egy erőteljesebb természetű házi kedvencről van szó, akkor az ujjleharapást is olyan természetesen viselnék az érintettek, mint amilyen halálos nyugalomban dédelgetik más kutyáját vagy épp pocakját?

Nincs baj a gesztussal. Nincs baj azzal, ha ki szeretnénk fejezni a szeretetünket, sőt, ha ezt idegenek felé kívánjuk megmutatni, az hatalmas pozitívum. Csak egy aprócska kérdést iktassunk be még a mozdulat elindítása előtt: „szabad?”

Címkék#VakVagany

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!