Budai István fotóművész Rábahídvégről indult, de hazajött, mert itt van Amerika

A zenés hangulatmegalapozás egy kalandos életutat vezetett be, a beszélgetés során kiderült: Budai István mindig bátran követte a megérzéseit, amikor belevágott az újabb és újabb szakmákba. Rábahídvégről indult, gyerekkora óta fotózott. Elment egy vitorlásra fényképezni, amelyen személyzet nem volt, megkérdezték, hogy be akar-e ülni irányítani, mondta, hogy persze, aztán összecsaptak a feje fölött a hullámok. 

Megfogadta, hogy többet ilyenre nem vállalkozik, de egy hét múlva már megint ott volt, megtanult vitorlázni, hamar versenyezni is kezdett; 1987-ben már magyar bajnokságot nyert. Saját hajót akart, ezért Fa Nándor klubtársa biztatására belevágott a hajóépítésbe is. Terveket kért Bruce Farr neves tervezőtől, az egyiket kiválasztotta, és annak egy verzióját építette meg.

 – Mivel eredetileg vendéglátós vagyok, műszaki ismeretem nem volt, sőt azoknak sem, akikkel együtt dolgoztam, még csónakban sem ültek, és a Balatonon sem voltak soha – mesélte Budai István. – De rendkívül ügyesen megoldották a problémákat. Sok újítást vezettem be, és még egy „legszebb farú hajó” kiírást is nyertünk vele. Magam terveztem a belső bútorzatát, külön ülőkéket kívül a hátsójába, hogy horgászni is tudjak. Második lettem vele egy Fehér Szalag versenyen, ahol dr. Gömöry Pál kémiaprofesszor lett az első. Egy kocsmában dolgozott, amikor az öccse hozott az NDK-ból egy kötőgépet. Mire a pap lefordította németről a használati utasítást, már el is adott tizenöt gyermekpulóvert. Addig ülhetett nála a vendég, ameddig akart, ha szabad ideje volt, mindig kötögetett egy kicsit. 

Mivel ezt a főnöke kifogásolta, felmondott, és maszek lett. Annyi megrendelése volt, hogy alig győzte teljesíteni. A szomszéd azt hitte a gép zakatolására, hogy éjfélig mosnak. Aztán szépségszalont hozott létre, majd szőnyegboltot. A nyugati városrészen egy népkertben gulyást mértek kondérból, Ausztriából jöttek a vendégek naponta kát-három-négy busszal, úgy tettek, mintha helyben főznének. Aztán a testvére Las Vegasba hívta, ahol ötleteltek, mit tudnának csinálni, ami hozza a pénzt. 

Látták, hogy a fánkosnál mindig nagy sor áll, elhatározták, hogy fánksütödét hoznak létre. Mivel turistaútlevéllel voltak kint, nem volt könnyű engedélyt szerezni, de ez is megoldódott. Elmentek egy ügyvédhez, aki egyenesen a kormányzót hívta tanácsért, hogy mit csináljon ezekkel a magyar cowboyokkal, akik itt be akarják fektetni a pénzüket. Azt a választ kapta, hogy ebben az esetben el ne engedje őket, megkapták az engedélyt. 

– Azért is volt sikeres a fánkunk, mert nem háromperces műkelesztéssel dolgoztunk, mint az amerikai fánknál, amelytől fájt mindenkinek a hasa, hanem kelesztőgéppel, és kelt a tészta estétől reggelig. Gyönyörű szalagos, jóízű fánkjaink voltak, annyiban ötvöztük az amerikai stílussal, hogy bevontuk cukormázzal – idézte Budai István. A beszélgetőpartnere, dr. Villányi Eszter ekkor megkérdezte, miért jött haza. 

– Mert itt van Amerika. Mert patrióta vagyok, és szeretem ezt a várost – felelte, és elmesélte a szombathelyi makett történetét is. Splitben látott ilyen makettet először, hogy azt mindig körbeállják az érdeklődők, és onnantól a fejében volt, hogy Szombathelyre is kellene ilyen. A tourinformirodát kereste fel az ötlettel, amellyel aztán elnyerte a városvezetés támogatását, négy közgyűlési határozattal sikerült végighajtani, közben kitanulta a 3D-s nyomtatást. Budai István az esten diákat is vetített azokról a híres emberekről, akiket élete során lencsevégre kaphatott.

 Köztük volt Gina Lollobrigida, Törőcsik Mari, Bujtor István, aki szintén nagy vitorlázó volt, a zene világából Ramon Vargas, Vásáry Tamás, Mága Zoltán, Varnus Xavér, az Omega, Vukán György is. A fotós úgy él, hogy elég bátor kiaknázni az előtte megmutatkozó lehetőségeket. Sokszínű, több szakmát sikerrel próbált pályájának tanulsága, hogy mindig képes volt megújulni, újat tanulni. Amint mondta, a maszek világban a talpon maradáshoz kell a sokoldalúság