Dob, angyal, démon - Az AVD zenekar megszűnt, a zene él tovább

Standy Miklós dobosként, zenekarvezetőként hosszú évek óta ismert figurája Szombathelynek, volt idő, amikor rendezvényszervezéssel is foglalkozott. Életének utóbbi tíz évét – amellett például, hogy megszületett gyönyörű kislánya, Anna – a Metalmowers, aztán az AVD zenekar töltötte ki. A két formáció között szerves a kapcsolat: az utóbbi az előbbi metamorfózisából jött létre, méghozzá budapesti lemezfelvétel közben. 2010-ben a Hammer Records ajánlott lemezszerződést a szombathelyi zenekarnak: az ajánlatot még a Metalmowers fogadta el, a lemez már AVD név alatt jelent meg, a betűszó az „Angyal vagy démon" című dalra utal. Miklós úgy fogalmaz, hogy a váltással „populárisabbá, fiatalosabbá" vált a csapat zenéje, amely még mindig „speciális rock" maradt. Miközben a lehető legnagyobb energiával vetette bele magát a zenélésbe, „tisztes civil foglalkozását" sem adta föl (évek óta egy nagy multinacionális cég helyi képviselője), mert „kizárólag a zenéből manapság rettentően nehéz megélni, ez a kiváltságos helyzet csak keveseknek adatik meg". Pedig eleinte úgy tűnt, hogy a zenekar jó lóra tett a névváltással és a stílusfinomítással.

Évente körülbelül 30-35 koncertje volt az AVD-nek, amelyre egy népszerű kereskedelmi tévés tehetségkutató verseny szervezői is fölfigyeltek 2013-ban. Az első akadályokat sikerrel vette az együttes, de az igazi kiugrás sajnos elmaradt. Ákos-feldolgozással álltak a zsűri elé, amely végül nem szavazott nekik bizalmat a továbbjutáshoz. A közönség viszont, ahogy Miklós emlékszik, állva tapsolta meg a produkciót. A „mi lett volna, ha" típusú felvetéseknek nem sok értelmük van, mégis: már soha nem tudjuk meg, mi történt volna, ha a tévé-show-ban saját számmal állhattak volna a világot ígérő deszkákra, hiszen az AVD nagy százalékban saját dalokat kínált a közönségnek, és csak kisebb részben foglalkozott feldolgozásokkal.

A szélesebb ismertség felcsillanó – angyali vagy démoni? - lehetősége mindenesetre nem szegte kedvét a zenekarnak. Sőt: még abban az évben beneveztek A Dal-versenybe. Azon most maga Miklós morfondírozik el, hogy talán szerencsésebb lett volna a „Mámor-dalt" beküldeni a „Kicsi porcelán" helyett, amely visszhangtalan maradt. Talán ekkor kezdődött meg az az erodálódás, amely a zenekar megszűnéséhez vezetett. Előbb az énekes szállt ki, aztán a zeneszerző. 2014 elején még úgy tűnt, hogy a hiány pótolható – új gitárost, új énekest, pontosabban énekesnőt talált a csapat –, az új felállásban jól sikerült a debütálás Zanaton, aztán volt még AVD-koncert a Végállomásban, a Mokkával közösen. De a lavinát már nem lehetett megállítani. Tavaly nyáron újabb zenekari tag mondott búcsút az AVD-nek: igaz, családi okokból, de ez a végeredményen nem változtat. Mert mindent összevetve Standy Miklós egy ponton úgy döntött, hogy lezárja a majdnem tíz évig tartó Metalmowers-AVD-korszakot: köszöni mindenkinek a támogatást. Most még „túl sok minden kavarog benne", azt viszont biztosan érzi, hogy „saját dalokkal nem akar már foglalkozni". A Standard zenekarhoz társult: ezekben a hetekben gyakorol, a jövő év elején találkozhat vele a közönség a színpadon. A többiek sem adták föl a zenélést, az AVD-tagok más formációkban tűnnek fel. Standy Miklós szerint egyébként is „ez az üzenet a fiataloknak: zenélni kell". Aztán hogy lesz-e belőle kiugrás vagy nem lesz, más kérdés. Ahhoz „mindenekelőtt erős menedzsmentre van szükség".

A nyolcéves Standy Anna – aki otthon puffra állva, főzőkanál-mikrofonnal a kezében nyűgözi le rendszeresen a családi közönséget – most váratlanul gitárt kért karácsonyra. Minden esély meg is van arra, hogy megtalálja a spanyol gitárt a karácsonyfa alatt. Aztán következhet a gitáriskola. Mert Miklós apaként azt tartja, hogy a gyerek hadd csinálja azt, amihez kedve van. De ha kedve van hozzá, tényleg csinálja.