Szintipopkultúra - Havonta nyolcvanan összejönnek

Az első plátói szerelmem nyakában ott lógott a jel: M betűben egy D betű és ez megpecsételte az én sorsomat is jó pár évre. Depeche Mode-osnak lenni iszonyú menő volt a 90-es években. Az új hangzás a magyar zenei életre is mély benyomást tett, hiszen megalakult a Depeche kistestvére, a Bonanza Banzai is. Emlékszem, bármit megadtam volna egy bonanzás pólóért, amit végül nem kaptam meg, de már nem is bántam, hiszen szép lassan elmúlt a szintipop varázsa. De nem mindenkinek.

Arra figyeltünk föl, hogy szombatonként Szombathelyet feketepólós depesesek lepik el és mindenhol megy az enjoy the silent.

Na jó, ez nem igaz, de most szombaton valóban összegyűlt vagy nyolcvan modos a város egyik szórakozóhelyén, hogy az 1980-ban alakult együttesnek és dalaiknak hódoljanak, egy kis Plazmabeat koncerttel fűszerezett estén. Amikor 22 óra után megérkezek, még csak szivárognak az emberek.

Poór Róberttől megtudom, ez a megváltozott szokások miatt van így. Ma az a divat, hogy otthon iszogatnak az emberek, és csak éjfél körül kerekednek fel. Ők éppen ezért a belépést 23 óráig ingyenesen engedélyezik, csak utána kell fizetni.

Laczó Nikolett és Asbóth Gergő, a Plazmabeat együttes tagjai a Depeche Mode partyn egyenruhában Fotó: Budai Dávid

Poór Róbert egyébként a Savaria Depeche Mode Fan Club vezetője 2006 óta, de Szombathelyen a 90-es évektől kezdve ilyen vagy olyan formában mindig voltak páran, akik életben tartották az angol újhullámos zenekart. A mai napig havonta legalább egyszer összegyűlik a város depeses közössége. Mivel ilyenkor nagyjából nyolcvanan szoktak lenni, és úgy vettem észre, ez a szám most szombaton is összejött, kíváncsi voltam kik hallgatnak a mai napig Depeche Mode-ot. Mert az láttam, hogy a fekete ruhák egy főre jutó aránya azért magasan az átlag fölött volt. Kiket rejt a ruha?

Van, aki a gyerekével jön, ezért a 40-es és a 20-as éveikben járók remekül megférnek egymás mellett. Az azonban tény, hogy a szintipop világára már nem lehet nagy bizniszt építeni. A meghívott zenekarok sokszor benzinpénzért jönnek el, igaz van, hogy az ország másik végéből, ezért akik a mai napig kitartanak a Depeche Mode mellett, igazi fanatikusok. A szombati zenekarnak most nem volt nagy a benzinköltsége, hiszen a Plazmabeat helyi erő. Asbóth Gergő autodidakta módon tanult meg játszani szintetizátoron, írt néhány dalt és már csak egy énekesre volt szüksége, akit meg is talált a Laczó Niki személyében. Szerintük az ő dalaik éppen ahhoz a korosztályhoz szólnak, amelynek az életében nincs jelen a facebook, ezért nehezebben is tud érvényesülni, mint a más stílust képviselők. Amint mondják, nem menő manapság az ő zenéjük. A Depeche Mode és a többi hasonló zenekar igazi rétegzenét játszanak, sosem lesz már akkora rajongótáboruk, mint a 90-es években. A zenére gyakorolt hatásuk azonban nem évül el sosem. És az is biztosnak látszik, hogy mindig marad egy szűk réteg, akik fan clubbokba tömörülnek és hallgatják azokat a számokat amiken a 80-as évek korosztálya felcseperedett. Furcsa kimondani, de sokan azok közül, akik megfordultak most szombaton a Depeche Mode partin, nosztalgiázni jöttek el. Én is.