Zene

2014.11.20. 16:21

Madeleine kell a bögre skót karamellhez

Szombathely – Boros Ferencnél van a helyzet kilincse, Varga Richárdnál már megint mindössze egy szál gitár. Első lemezének bemutatójára jöttünk össze a Berzsenyi könyvtár előadótermében. A szerzőt és beszélgetőtársát szinte zavarba hozza a nagy érdeklődés. Ez egy csöndes-ülős lemez, sok tűnődéssel. De miért az a címe, hogy 101? És van-e skót karamell?

Ölbei Lívia

Voltaképpen manapság már az is különlegességnek számít, hogy a 30 éves fiatalember, Varga Richárd nemcsak megszerezte a magyar-történelem szakos tanári diplomát, hanem tanárként is dolgozik: a nemesvámosi Fehérlófia Waldorf Iskolában igyekszik napról napra bebizonyítani, hogy irodalom nélkül biztos lehet élni, de minek. Bár valójában nem is lehet – mármint élni, irodalom nélkül. Boros Ferenc, a lemezbemutató házigazdája (különben filmes és szintén tanár) slammerként és dalszövegíróként mutatja be Varga Ricsit, akit persze pont itt nem nagyon kell bemutatni. Azért jöttünk, mert hallottuk már valahol csöndes-ülős „lét- és társadalomértelmező”, valamint „párkapcsolati témákat boncolgató” dalait, amelyek mindig valami jelentéktelennek tűnő apróságból kiindulva járnak be tágas tereket; most mondjuk azt, hogy „lélektől lélekig”? Mondjuk, mert Ricsi sem tud már ártatlan lenni: magyartanári, irodalmári üzemmódban él, talán még akkor is szövegek beszélgetnek a fejében, amikor álmodik. Így emeli folyton-folyvást „univerzálissá a hétköznapit”.

Nem lehet véletlen, hogy pont a Nyugat-magyarországi Egyetem szombathelyi bölcsészkarán (amikor még megvolt a bölcsészkar) végezte el a magyar-történelem szakot. Itt már régóta „élményközpontú” az irodalomtanítás, és ha nincs „A 12 legszebb magyar vers”-program, talán Ricsiből se lesz soha slammer. De lett: slamet csinált például az Eszmélet című József Attila-versből, de Ady és a Párisban járt az ősz sem úszta meg. Sőt: lehet, hogy első lemezének címe is a 12-höz csatol vissza titokban. De az is lehet, hogy nem. Rozmán Kristóf, Ricsi volt egyetemi diáktársa, barátja és előadó-kollégája bekiabálja, hogy azért 101, mert Weöres Sándor épp 101 éve született. Ricsi erre nem gondolt, de az ötletet jónak ítéli, a Weöres-utalás „megemeli”, és újabb aurába vonja a lemezt. A szerző inkább azon morfondírozott, amikor a megfelelő lemezcímet kereste, hogy lehetne akár egyszerűen 1, elvégre ez az első lemeze, de aztán úgy találta, hogy egy darab 1-es a magánnyal egyenlő, és elvetette. A 101-ben viszont fölbukkan két egyén („1-én”), plusz köztük mocorog még „valami” (ergo a nulla), amely ráadásul a körre hasonlít, vagyis benne rejtőzik a végtelen. Azt pedig már ki-ki maga dönti el, hogy a nulla „a két 1-es között térelválasztóként, vagy inkább kapocsként működik”. Arról nem beszélve, hogy „a 101 matematikailag is különleges, prímszám, ikerszám stb.”. Vagy ott van „Orwell 101-es szobája, ahol a legrémületesebb dolgok történnek az emberrel”. A további megfejtésekért hangszóró nem jár, csak valami kellemes bizsergés. Fix, hogy gondolkodás közben boldogsághormonok szabadulnak el.

A 101 című lemezre pedig 14 szám került föl, kb. negyven dalból kellett-lehetett válogatni. Persze hogy a válogatásnál szempont volt a népszerűség, a visszajelzések sűrűsége és intenzitása, bár adandó alkalommal épp a hatás-ellenhatás érvényesült, a csak azért se: „A Madaras Réka például azért maradt ki, mert terhessé vált, hogy olyan sokan szeretik.”

Szerencsére hallható viszont a lemezen a Skót karamell. Meg a Kert, az Égigérő ballonkabát, a Bögre (vö! Varró Dániel és a Bögre azúr), és így tovább: az esten mindegyikhez jár egy kis keletkezéstörténeti útmutató. A lemezen a dalok egyedül állnak jót magukért, bár a háttérben föltűnik a zongora és némi vonós szekció is, mert az előadó úgy ítélte meg, hogy amikor személyesen kiül a közönség elé (vö! Cseh Tamás), akkor elég a szál gitár, de amikor laptop-üzemmódról van szó, kell még valami más is. És ha elfogadjuk, hogy minden tárgy műalkotás, akkor műalkotás maga a hanghordozó is, főleg, hogy borítóján Stekovics Gáspár képzőművész munkája látható: „Mintha ókori papirusztekercsek kigöngyölítve.”

Ricsi külön köszönetet mond „családomnak mindenért; Mustos Istvánnak, hogy lett lemez; Gyurinak a stúdiómunkálatokért; Fűzfa Balázs tanár úrnak, hogy hiszek az irodalomban, Kornélnak, Dömének és Gerinek az együttzenélés öröméért, Rozmán Kristófnak és Kelemen Zoltánnak a közös verselésekért, Katona Attila tanár úrnak a feleszmélésekért, a Savaria Slam Poetrynek és az Odalökött Költőknek; Fertőszentmiklósnak, Sopronnak, Szombathelynek és Veszprémnek, hogy több városban is otthon lehetek; a Magháznak, mert jó volt; A Kornak, hogy nehéz, de izgalmas; a barátoknak, hogy barátok; Neked, aki meghallgatod ezt a lemezt; ...és Epernek.”

Boros Ferenc a könyvtári esten egyszer csak működésbe hozza a helyzet kilincsét: ablakot nyit. Sokan vagyunk a csészényi térben, bögrényi azúr se látszik, viszont a novemberi sötétedésben jól jön egy tea, ha lehet, tejszínes skót karamell. Hozzá egy kis madeleine sütemény.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!