12 órája
Már szedik a bejglinek valót Vas vármegyében - utánajártunk, mennyibe kerül idén a dió
Ha rácsapsz a dióhéjra/Kinyílik a csontkapuja/ És cammogva előmászik/ Vén Dióbél bácsi - Csoóri Sándor óvodások körében klasszikusnak számító sorait életre keltettük a csipkereki dióbirtokon. A rázó- és szedőgép nyomait követve kívül-belül megnéztük a barna, érett szemeket, utánakérdeztünk, lesz-e elég bejglinek való - és természetesen rácsaptunk a dióhéjra.
20240924 Kiss Orsolya ügyvezető, Dió birtok, Csipkerek, Cseh Gábor, CSG, Vas Népe
Hosszú, szűk út vezet a mintegy 60 hektáros ültetvényre, amelynek kapujába állva úgy érezheti a látogató: festményt lát. A 11 ezer, katonás rendbe sorakozó diófa mögött erdősáv húzódik, a lombkoronák esernyőként emelkednek fölénk, felfogva a szemerkélő cseppeket. Kiss Orsolya ügyvezető kalauz végig a birtokon. Ez az első szezonja itt, így összehasonlítási alapja még nincs – szabadkozik, de hogy mennyire magának érzi a diófákat afelől kétségünk sincs. A tulajdonos, aki máshonnan közeli ismerőse, éppen a kertészkedésben, növénytermesztésben való jártassága miatt kérte fel a feladatra.
Fotó: © Cseh Gábor
Papírhéjú, könnyen törhető, ízletes, savas fajta, amely héjasan és pucoltan is mutatós - sorolja az alsószentiváni késői fajta dió jegyeit a szakember. Ebből van a legtöbb a birtokon, a milotaiból kétfélét termesztenek, az intenzív érzékenyebb a betegségekre, fertőzésekre. A termés mennyiségét most még nehéz megítélni, mert a szemek szárítva mutatnak valós eredményt. Orsolya rögtön jótanáccsal is szolgál: a héjas dióra vonatkozó alacsony kilonkénti ár megtévesztő lehet - könnyen előfordul, hogy vízért adunk ki 800-900 forintot. Ezért fontos, hogy megbízható helyről vásároljunk.
Szárítás hiányában a dió (hasonlóan a többi héjas terméshez) bepenészedik. A lényeg, hogy soha ne műanyag zacskóba, edénye, hanem jól szellőző zsákba tároljuk a diót.
Kiss Orsolya aztán arról mesél, természet- és környezetbarátként az adalékanyagmentes növénytermesztést támogatja. Idén először a bio termesztésben is használható, magyar gyártmányú probiotikumot, immunerősítőt kaptak a fák - bízik a hatásban, eddig nem lehet oka panaszra. A füvet is hagyták ebben a szezonban nagyobbra nőni a vízháztartás megőrzése érdekében, de a két aszályos hónapban így is szükség volt az öntözőrendszerre.
Megtudjuk: ültetvényi körülmények között viszonylag könnyen és eredményesen tudnak védekezni a dióburokfúró légy ellen, kiskertekben azonban hatalmas károkat okoz a kártevő. Hiába a gondos kertész, ha a szomszéd már nem ugyanazt teszi.
A megfeketedett burok részben ennek, részben a tavaszi gomba- és baktériumbetegségek számlájára írandó. A virágzás idején különösen fontos résen lenni: a jól eltalált rezes permetezésen állhat vagy bukhat a szezon.
A tavalyinál nem ígérkezik rosszabbnak az idei szezon, lesz bőven bejglinek való - hangsúlyozza az ügyvezető, aki a minőségben sem lát kivetnivalót. Néhány szemet megtör - mondhatni rácsap a dióhéjra - a bél szép, egészséges, világosbarna. Ízre egyébként a sötétebb termés sem rosszabb, csak kevésbé népszerű.
A csipkereki dióért már most sorban állnak a felvásárlók, a termés hazai piacra kerül és 90 százalékát még karácsony előtt elviszik, de a cukrászdák egész évben keresik a minőségi alapanyagot. Helyben is értékesítenek diót, a héjas kiskerekedelmi ára 2200 forint, a pucolté 4500-5000 forint kilonként.
Szóba kerül a klímaváltozás, több hazai termelő küzd például a napégés okozta károkkal. Többen próbálkoznak a még fiatal fákat diósövénnyé alakítani, sokak szerint ez a jövő, Amerikában is bevált. Kérdés azonban: a bővebb termés fedezi e például a nagyobb víz- és eszközigényt. - Egyébként is. Magyarországon vagyunk, gazdálkodjunk magyar módra. A diófa számomra magas és terebélyes - mondja Orsolya.
Mire a beszélgetés végére érünk, kisüt a nap. A lombkoronák napernyőként működnek tovább.
