Púder Nélkül

2013.10.16. 15:10

Farkas Lívia olvasói az útkereső nők

Már sok százezer leütés van a háta mögött, és most "elsőkönyves" lett Farkas Lívia, a népszerű életmód blogger, aki a Berzsenyi könyvtár vendége volt az Ennél zöldebb nem lesz! című kötetével.

Merklin Tímea

A blogírás új műfaj, valahol az objektív újságírás és a szubjektív naplóírás között, laikus nem nagyon érti, hogy lehet ebből megélni, de Farkas Lívia bizony főállású blogger. Öt és fél éve megy a jelenlegi blogja, előtte honlapot írt Bűbájos boszorkák címmel, annak 16500 látogatója volt. Mire elkezdte a blogot, már nagy gyakorlata volt abban, miként lehet a neten autentikusan kommunikálni, hogy lehet jól képviselni saját magát, hogy lehet a tartalmakkal gazdálkodni.

Fontosnak tartja, hogy a blogja független, nincs mögötte „anya-blog”, nincs menedzsment, nincs ügynök, amint mondja: „mindennek a lehetősége és limitje én vagyok”. Ádám, a férje segít az adminisztrációban. Havi 85-90 ezer ember a látogatója, (átfedésekkel napi 7-8 ezer).

Miből él egy blogíró?

– Két út van: a szponzorált poszt, ha valaki megbízna azzal, hogy a kertembe mit ültessek, és a felületértékesítés, vagyis amikor a kertemben azt ültetek, amit akarok. Én ezt az utóbbi utat járom, érvényes játékos vagyok a médiapiacon. Egy ügynökséggel van szerződésem, ők hozzák a hirdetőt, akinek tetszik a blog, itt akar hirdetni, így nem kell kompromisszumot kötnöm a tartalom miatt – mondta Farkas Lívia.

Farkas Lívia: "Makacs vagyok. Mindig szemben a forgalommal éltem, jól megtanultam vezetni. Ha 12 éves koromban elzavartak volna babázni, amikor én programozni akartam, ez most mind nem lenne. Azt mondták, blogíróként nem lehet megélni. Dehogynem. Én ki akarom vájni magamnak a saját formájú lyukacskámat ezen a bolygón. Nem kényelmes, de amihez nem kell bozótvágó, ott már valaki járt. Nem kell a mai veréb, kérem a holnapi túzokot és a járatlan utat." (Fotó: Ohr Tibor)

Az Ennél zöldebb nem lesz! című kötete egy foglalkoztató jellegű könyv felnőtteknek, gyakorlatokat is tartalmaz, hogyan találd meg a saját utadat. Lívia a blogon is azt írja, amit él, a könyv írásakor sem történt ez másként: a padlón levéstől az elindulásig, a megrekedésektől az új lendületvételig követhetjük nyomon az útnak indulás és az úton levés nehézségeit, mindig csak azt írja le, ami másoknak is hasznos.

Azt mondja, szétszedte magát és újra összerakta. Arra biztat másokat is, hogy amikor bennük zajlik valami, nézzék meg, hogy az micsoda, és használják ki az erőit. A negyven oldalas kifogáslistával sokat kínlódott, rengeteg indokot lehet találni, hogy valaki miért nem kezd el változtatni az életén.

Farkas Lívia Szombathelyen tanult meg írni. Azt mesélte, a nagymamájával ült a buszon, és az SZTK tetején lévő CASCO feliratot betűzte ki először.

– Van nő, aki gyémántoktól jön lázba, én a színes ceruzáktól és a papíroktól vagyok oda. Ötévesen írtam az első történetemet egy nyusziról. Hamar rájöttem, hogy az írás az önkifejezés lehetőségét adja, imádtam a fikciós történeteket, az iskolai fogalmazás órákat, rájöttem, hogy így feldolgozhatom, ami bennem van. Az internettel 1999-ben ismerkedtem meg. Valósággal rászabadultam: ez kell nekem. Megtapasztaltam, hogy 14 évesen ugyanolyan alanyi jogon tudok publikálni, mint valaki 20 éves újságírói múlt után.

Via blogja olvasóinak 95 százaléka nő. Ezen belül 40 százalékuk a 25-35 éves, 20 százalékuk 35-50 éves, egy másik 20 százalék 18-25 éves. A könyvtári közönséget elnézve, könyve olvasói is főleg a nők lesznek, az útkereső nők, életkortól függetlenül.

– Jobb író lettem a könyv által, hegymenet volt téglás hátizsákkal felfelé. Képek, szmájlik nélkül kellett kifejezni magamat. Fel kellett készülnöm arra is, hogy ez maradandó lesz, nem írhatok hozzá utólag három posztot. A könyv arról szól, hogy a legnagyobb kaland a saját életünk. Egyben egy kézfogás, milyen eszközeink, kellékeink vannak. Nyitott végű. Nincsenek rossz válaszok, mindenkinek más jön ki.

 

Farkas Lívia arról is beszélt, előfordul, hogy valaki rajta szeretné levezetni az indulatait. Ha kritika éri a blogon, az olvasói azonnal megvédik. Sohasem reagál első dühből, mert az nem tesz jót neki magának sem. Kéznél vagyok, projekciós felület, mint egy box-zsák. Ha higgadtan válaszolok, kizökkentem, aki nekem esik .

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!