Reményi Tibor gyerekkora óta dolgozik, most saját pálinkafőzdéjében

Velemben nevelkedett, itt járt iskolába Reményi Tibor, akinek a gyerekkora nem volt felhőtlen. - Nehéz körülmények között éltünk, négyen voltunk fiútestvérek - mondja Reményi Tibor. - Én vagyok a családban a legidősebb, még három öcsém van. Édesapám 1950-ben halt meg, akkor kilenc és fél éves voltam. Azután édesanyám egyedül nevelt minket, nem volt könnyű helyzetben. A tanulmányaimat nem tudtam tovább folytatni, mint legidősebb gyereknek, nekem itthon kellett maradnom segíteni. Valakinek dolgozni kellett, pénzt keresni, a többiek pedig ehhez még kicsik voltak. Szerencsére a két kisebb öcsém már tudott szakmát szerezni.

Akkoriban mezőgazdasággal foglalkoztak, ám egy idő után a család ebből már nem tudott megélni. Tibornak ezért el kellett hagynia a szülőföldjét. Munkát vállalt Várpalotán egy mélyfúró vállalatnál. Ott viszonylag jól keresett, de ez sem tartott sokáig. Két éven belül be kellett vonulnia katonának. Onnan Velembe került vissza a családhoz, a saját lábára tudott állni.

- Kőszegen helyezkedtem el a posztógyárban - folytatja. - A szövödében dolgoztam segédmunkásként, s ott gyorsan ráéreztem arra, hogy ez nem is olyan egyszerű, de nem is olyan bonyolult munka. Beiratkoztam a textiltechnikumba, el is végeztem, s művezetői beosztásba kerültem. Közben átmentem a bútorszövet gyárba, mert ott több lehetőséget láttam az előrelépésre. Az aktív munkás éveimet ott mint üzemvezető fejeztem be. 1997-ben mentem nyugdíjba.

Reményi Tibor Velemben született 1940. december 23-án. Élete során többször is élt máshol, de a szíve mindig visszahúzta ide. A pálinkafőzést gyerekkora óta ismeri, a főzdét 2000 óta üzemelteti. Fotó: Unger Tamás

Időközben Tibor 1965-ben megházasodott, a felesége kőszegi lány, a gyárban ismerték meg egymást. Kőszegen éltek 35 évig egy lakásban, de közben készültek arra, hogy nyugdíjas éveikre visszatérnek Velembe. Minden szabadidejükben arra törekedtek, hogy a Tibor édesapjától örökölt telken, ami pillanatnyilag egy üdülőterületen van, egy kis házikót felhúzzanak. Ez először hétvégi házként üzemelt, most családi házként funkcionál. A feleségével nyugdíjas koruk óta ott élnek. Két fiúgyermekük van és öt unokájuk. A legnagyobb már egyetemi végzettséggel rendelkezik, a legkisebb pedig most fejezte be a harmadik osztályt az általános iskolában.

- Nekem gyerekkoromtól fogva osztályrészem volt a munka - emeli ki. - Nem is tudtam, hogyan kell nyugdíjasnak lenni. Úgy éreztem, ha abbahagyom az aktív életet, nem tudom, hova jutok. Egy darabig dolgoztam egy vállalkozónál, közben meghirdették a pálinkafőzdét. Megpályáztam, meg is nyertem. Gyerekkorom óta főzik Velemben a pálinkát azért, hogy a gyümölcs ne vesszen kárba. Emlékszem, amikor régen valaki nekünk dolgozott, édesanyám egy üveg pálinkát adott neki cserébe. Én magam is sokat dolgoztam egykor a pálinkafőzdében. Szerettem ezt a munkát, meg magát a pálinkát is szeretem. Amikor bevállaltam a főzdét, el kellett végezni egy tanfolyamot Budapesten. Kiváló eredménnyel, külön dicsérettel jöttem haza. 2000 februárjában kezdtem el a pálinkafőzést. 2001 tavaszán azt ajánlották, méressem meg a pálinkámat egy versenyen. Ezt is tettem, Kecskeméten volt egy országos verseny, ahová három pálinkát küldtem be, melyek ezüst- és bronzérmesek lettek. Azóta minden évben járok versenyekre, szerencsére pozitív visszajelzésekkel.

Mindenkinek van kedvence íze

A pálinkafőző elárulja, neki is van kedvenc pálinkája, méghozzá a jó törköly. Ez az egyik legegészségesebb pálinka, jó hatással van a szívműködésre. Aztán jöhet a szilva, a barack, szereti a málnát, az epret, de nagy kedvencei a vadgyümölcsökből készült pálinkák is. Elárulja, itt nem lehet úgy élni, hogy az ember bele ne kóstoljon a pálinkába. Az ügyfél rögtön azt kérdezi, milyen lett a pálinka. Valamit pedig mondani kell neki.