Kegyetlen, boldog idők - Dr. Molnár Rezső könyvbemutatója Csörötneken

Mondogatta: ha nyugdíjba megy, megírja a könyvét. Hogy ismerősei, barátai komolyan vették- e ezt, nem tudni, az viszont sejthető, hogy meglepődtek, amikor a szerző átnyújtotta nekik a nyomdaillatú, ropogós lapok közé rejtett vallomását. De csodálkozás tárgya lehet az is, hogy az írások jó része 1972 és 1979 között, hat novella és két kisregény pedig 2007 és 2010 között született.
Mi történt közben? „Harminc évig voltam köztisztviselő állatorvos. Ez idő alatt nem kísérleteztem szépirodalommal, csak rövid közéleti publicisztikákat írtam... A hivatal a maga bürokratikus rendjével – különösen felelős vezető beosztásban – megöli az írásvágyat. Teljes embert kívánó, fáradságos, nehéz munka az írás, de ezzel egyidejűleg örömforrás is.” – írja könyve bevezetőjében. De ugyanitt vall az első generációs értelmiségi lét felelősségéről is. „Nem kaptam ingyen semmit, mindenért keményen meg kellett küzdenem, hasonlóan sok sors- és kortársamhoz.” Az 1976-ban írt, Nyitott tenyérrel című elbeszélésben is erre utal: „Néha még betolakodónak érzed magad, pedig vérrel, verítékkel szerzett ezerszeres jogod van hozzá. És ráadásul neked kell, barátocskám, emelni őket is, ez a legnehezebb feladat, és ... ezért talán mégis érdemes élni. Ez kötelességed is. Sokkal könnyebb lenne megnövekedett szárnyaiddal egyedül repülni. Magasabbra lehetne szállni, de tehetnek ők arról, hogy az ő röptük alacsonyabb?”

Dr. Molnár Rezső három helyen mutatta be a könyvét. Először a Berzsenyi Dániel Könyvtárban – a családnak, a barátoknak, egykori kollégáknak, az érdeklődőknek. Másodszor az írásainak többségét ihlető szülőfalujában, Csörötneken, majd Budapesten, az Állatorvos-tudományi Egyetemen, ahol tanult, tanít és vizsgáztat. Mi a csörötneki könyvbemutatón jártunk. A művelődési ház cserépkályhás nagyterme megtelt azon a novemberi estén – először „csak” emberekkel, aztán valami megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan hangulattal, ami a falujában – ahol mindenkinek van egy másik, csörötneki neve – Rudiként ismert szerzőt és hallgatóságát érezhetően összekötötte. „A hazaszeretet a lélek gravitációja. A végtelen térben és időben az itt és most parancsa.” Igen, a „hazaszerelemről” szóló Vallomás is egészen másképpen hangzott ott, a csörötneki kultúrházban – otthon. Dr. Molnár Rezső állatorvosként, köztisztviselőként és most már íróként is a falut élteti.

Nosztalgiával, aggódással, régen nem, ma már talán kimondható, örök, de nem elkoptatott igazságokkal. „A jámbor falusi élet zenitjeként” emlegetett korról, nagyapáról, gyermekévekről szóló írásokat olvasva a szerzővel együtt hihetjük, hogy „jussunk, jogunk és közünk van e földhöz”. És reménykedhetünk, hogy valóban „rajtunk is múlik itt jelen és jövő”.