A múlt emlékei a jelenben - évzáró Ottlik iskolájában

Az iskola, az egykori katonai al-reálgimnázium, ahova a kis kamasz Ottlik a gyermekkorból bekerült a felnőttek világába, a szabadságból a kiszolgáltatottságba, ma „Dr. Nagy László Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményként" működik. A szabadegyetem hallgatói az épülethez vezető hosszú főallén, melyet hatalmas, évszázados fák szegélyeznek, tréfásan négyes sorokba rendeződtek és nótázva érkeztek meg az iskola bejáratához, talán valahogy úgy, mint egykor Ottlik és társai.

A kirándulás véletlenszerű és megható percei voltak, amikor az iskola kapujában találkoztak a kadétiskola néhány öregdiákjával, akik aznap éppen találkozóra gyűltek össze a hajdani alma materban. Az egykori diákok elmondták, hogy az 1940-es évek elején kerültek ide, nagyon fiatalon, miáltal a háborús évek kemény megpróbáltatásai örök emlékként élnek bennük.

A kirándulók megtekintették a hatalmas éttermet, ahol a könyv kis hősei szigorúan mindig azonos időpontban, parancsszóra reggeliztek, ebédeltek és vacsoráztak, végignézték a kiállított tárgyakat, majd felmentek az óriásinak látszó lépcsőházban a harmadik emeleti díszterembe, amely egykoron kápolna volt. Az alatta lévő hálóterem ablakán könyökölt ki a regény főhőse, gondolatai vágyakozva kalandoztak a messzi távolba, hazáig, a szabadság birodalmába.

Fűzfa Balázs szerint az Ottlik-kultusznak szertatásai vannak, ezúttal sem hagyták ki: a jó hangulatú szerecsendió-gyűjtést és az izgalmas váltófutást az épület melletti gyönyörűen zöldellő kertben, az ősi fák alatt.

Ezután a szabadegyetem hallgatói a Jurisics téren megnézték Ottlik Géza mellszobrát, Veres Gábor alkotását, amelyet az író születésének 101. évfordulóján avattak föl, majd az irodalmi séta végén a Sgraffitós házhoz mentek. Az épület homlokzatán Pál apostol idézet olvasható „Non est volentis, neque currentis, sed miserentis Dei" azaz magyarul:„Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené." Az irodalmár elmondta hallgatóinak, hogy a regény első és harmadik részének alcímét az apostoli idézet ihlette: „Non est volentis" és „Sem azé, aki fut".

Szöveg és fotó: Tátrainé Kulcsár Irén