Hatvan éven át kézen fogva vezette az Isten – Brenner József gyémántmisét mutatott be

Hosszú utat tett meg a vándor, Isten és az emberek szolgálatának végzése alatt. A földi zarándokúton pár órára megállt, hogy hálát adjon.

Hatvan esztendővel ezelőtt Szombathelyen tizennégy jelölt közül tizenegyet pappá, hármat szubdiákonussá (alszerpappá) szentelt Kovács Sándor püspök. A Brenner-családot ismerők tudják, hogy a Mennyei Atya megtisztelte a családot: a hívó szóra „igent" mondott a három fiú.

A jubilánst elsőként gyermekek köszöntötték, majd Császár István egyházmegyei kormányzó a szombathelyi püspökség papjainak nevében gratulált e jeles életúteseményhez. Majd felolvasták Ferenc pápa üdvözlő levelét, melyben Róma püspöke apostoli áldását küldte főtisztelendő Brenner József nyugalmazott püspöki helynök, nagyprépost apát spirituális életére. Bőséges, mennyei kegyelmeket kérve számára, s a szentséges Szűz Mária anyai pártfogását, hogy növekvő hűséggel és belső örömmel folytassa Istennek, és egyházának szentelt imádságos papi hivatását.

Az igeliturgiát és az eukarisztikus imát, valamint a hitvalló felkiáltást követően a szentáldozás szertartása következett. A gyémántmisés áldás előtt a jelenlévők közös Te Deum-ot zengtek, és imádkoztak Brenner János vértanú káplán boldoggá avatásáért.

A gyémántmisét követően e szavakkal köszönte meg az elmúlt hatvan papi évet Brenner József, a veszprémi érsekség Boldog Gizella szemináriumának prefektusa.

– Különösen nagy szeretettel gondolok édesapámra, édesanyámra. Előbbi a hit, utóbbi a jótékonyság magvát plántálta el bennem. László testvérem az önzetlenségben és a szerénységben volt példaképem, Jánostól szeretetet tanultam, őt pappá szentelésem évében kegyetlenül meggyilkolták... Nem volt könnyű pappá lenni, sokan akadályoztak és sok-sok megaláztatásban is részem volt, de Isten mindig kézen fogva vezetett. Így sok emberrel találkoztam, sok-sok szeretet kaptam, s végül elértem célomat.

Szöveg és fotó: Horváth R. László