Tudnivalók a tavaszi megújulásról

A régi idők böjti fegyelme igen szigorú volt. A lelki felkészülés mellett csak böjtös étrend volt, vagyis csak növényi táplálékot és halat vettek magukhoz az emberek. Nem öltek állatot, nem főztek és sütöttek állati eredetű zsírral, és a kamrába tették a zsíros edényeket, a szalonnát és mindent, amit negyven napig nem használtak. Egyes vidékeken nemcsak húst, hanem tejterméket és tojást, úgynevezett fehéreledelt sem fogyasztottak. Ahogy ők mondták: csak azt ettek, amit a harmat nevelt.

Asztalra került ebben az időben a maradék gabonaféle: a tönköly, a zab, az árpa, a köles, a kukorica és a belőlük készített édes málé, a bab, a feles borsó, a csicseriborsó, a lencse, a hajdina vagy a pohánka, a diófélék, aszalványok, almák, méz, vermelt gyökérzöldségek, vaj helyett a hidegen préselt olajok. Ezek, valamint az erdőn, mezőn gyűjtött gyönge, friss zöld levelek adták az erőt a tavaszi munkákhoz, megerősödéshez, gyógyuláshoz.

Ne engedjünk a hús csábításának, mindössze kicsivel több mint egy hónapot kell kibírnunk nélküle! Fotó: Szendi Péter

A magyar ember mindig tartott böjtnapokat hét közben is. A tavaszi, a természettel együtt történő, testi, lelki megújulás idejében a nagyböjt az évközi böjtök kiterjesztése volt negyven napra. A böjtölés keményebb változata volt a negyvenlés vagy negyvenlő böjt, amikor naponta csak egyszer étkeztek, naplemente után. Napközben csak vizet ittak és mellette keményen dolgoztak is.

A nagyböjti időszak - nem véletlenül - a természet tavaszi megújulási időszakával esik egybe, vagyis ilyenkor együtt változunk mi is a természettel, ha az időszaknak megfelelően helyesen táplálkozunk és sokat mozgunk, dolgozunk.

Márciusban a hó és avar alól kezdenek kibújni az első levelek, virágok és velük együtt a sok üde, zöld, gyógyító táplálék: a csalán, a tyúkhúr, a pitypang, a salátaboglárka, a vadsóska, a százszorszép, a martilapu, a zamatos turbolya, a medvehagyma, a libatop, a kerekrepkény stb. Mellettük pompáznak a színes virágok. Az odvas keltike gumói is szedhetők és a burgonyához hasonlóan készíthetők el. A veteményeskertben is kibújik már egy-két spenót, sóska, mángold vagy petrezselyemlevél, a madársóska, és kihajt egy-két ősszel ottfelejtett vagy tudatosan elduggatott újhagyma is.

Csodálatos, finoman elkészíthető táplálékok ezek a böjti időben. Koratavasztól késő őszig ontja a természet a gyógyító táplálékokat virágban, levélben, gyökérben, termésben. Mindig azt kapjuk és szedhetjük erdőn, mezőn, amire a legnagyobb szüksége van a szervezetünknek. Most az említett növények tartanak minket egészségben, teszik széppé asztalunkat, ízletessé és változatossá étkünket. A maradék magvakból, gabonákból nevelhetünk csírákat, a zöld növények zsenge leveleiből saláta készíthető, a nagyobb mennyiségekből főzelék, párolt zöldség, rétes.

Ezek a táplálékok nemcsak vitaminokban és ásványi sókban gazdagok, hanem tele vannak enzimekkel és rostokkal, amelyek segítenek nekünk az emésztésben, tisztulásban, fölépülésben és megújulásban. Ha tehetjük, préseljük ki a növények levét, vagy egyszerűen turmixoljuk a zöld leveleket tiszta vízzel, almalével, almával. Nagyon ízletessé tehetjük még zöld italunkat egy kis banánnal tetézve. Ezt hívjuk zöld turmixnak. Legjobb, ha frissen készítjük. Ezek lehetnek ilyenkor a mi igazi, friss, magunk készítette energiaitalaink.

Mindezek mellett több okból jó nekünk, ha böjtnapokon megtartóztatjuk magunkat az állati fehérjéktől.

Az állati fehérje - hús, tej, tejtermék, tojás - összetételénél fogva nehezen emészthető, nincs rosttartalma és magas az érkárosító- koleszterin-tartalma. Az emésztetlen maradványok pedig a kórokozók táptalajává válhatnak. Böjtöléskor tehermentesítjük az emésztőrendszert, segítjük a hasznosabb vitaminok és ásványi sók felszívódását és a méregtelenítő szerveink - vese, máj, tüdő, bőr, méh - működését, a vér- és nyirokrendszer tisztulását.
Ha helyesen böjtölünk, az jó hatással van idegrendszerünkre és ez által lelki életünkre is.

Wildner Judit