A szomszéd fűje

A csomagolás azonos, ám az összetétel és a minőség nem. Nem csoda hát, hogy a szomszéd fűje mindig zöldebb, nálunk másból van a keverék. Jó példa erre a zacskós húsgombócleves már két éve is felháborodást keltő esete: hogy mint kiderült - szörnyűség! -, kevesebb húsgombóc gurul ki a magyar tányérra, mint az osztrák topfba. Ugyanaz a csomag, ugyanaz a minőség, ez a minimum, amit elvárhatunk, a csomagolásra nyomtatott, más-más nyelvű szöveg nem adhat jogot senkinek arra, hogy az extrudált gombócok számát lecsökkentse. Szóvá kell tenni ezt is, és minden mást is. Jóbarátom sportot űz abból, hogy mindenért szól, és miután a multinacionális cégeknek nem oszt, nem szoroz pár darab termék, külön éléskamrát nyitott pár éve a bocsánatkérős küldeményeknek. Ha a szardíniásdobozban egy hal feje is másfelé néz, ha a mirelit tarkababok között csak egy is van, amelyik nem tarka, ha egy morzsányi prézli is lehullik a húsipari melléktermékből formázott, kakas alakú tallérról, akkor barátocskám már írja is dörgedelmes hangvételű leveleit. Rendszerint két héten belül érkeznek a tálcányi szardíniák, tarkababok és kakas alakú tallérok. Ilyenkor aztán tucatnyi hal néz rossz irányba, vagy egy vékányi bab egyszínű és marokszám hullik a prézli, ám ez a barátomat ekkor már láthatóan a legkevésbé sem zavarja. Ingyen volt. Márpedig ha ingyen van, akkor nézhet a hal rossz irányba, homogén színt ölthet a bab, és akár a hó, úgy hullhat a prézli is.