Kertészkedni mindig is szeretne

Nyugdíjasok „túlélési tanácsadói" sok mindent szoktak javasolni azoknak, akik nyugdíjba készülnek. Pozitív gondolkodásmódot, tervek, megvalósítható célok szövögetését, kitűzését, s azt a jótékony hozzáállást is a család részére, hogy ha a friss nyugdíjasnak nincs semmi baja, akkor ki kell zavarni az „életbe". No nem éppen úgy, hogy „hess", segíts magadon! Leginkább egyházi, vagy világi szociális foglalkoztatót szoktak javasolni a számukra, ahol a hirtelen sok szabadidővel rendelkező friss nyugdíjas megfelelő elfoglaltságot találhat magának. El kell cipelni ide-oda, kimozdítani a négy fal közül. Mindez a törődés azt szolgálja: a nyugdíjassá vált embert nem szabad engedni, hogy magával túl sokat foglalkozzon, hogy a feleslegesség érzése kialakuljon benne.

Amikor a hatvanas évei elején járó Takács Péter vállalkozó, Kőszegszerdahely polgármestere azt említi, hogy már fontolgatja a nyugdíjba menetelt, eszembe sem jut felvetni neki ezeket a jól bevált recepteket. Először is azért, mert a szorgalmas és értelmes emberek mindig kitalálnak maguknak valamit, dolog nélkül nem tudnak meglenni, ők sohasem unatkoznak, másrészt aki ráadásul még polgármester is a falujában, bőven van tennivalója. Egy politikus sohasem malmozhat. Mindennek tetejében Takács Péter a világ egyik legszebb szakmáját űzi: kertész. Róluk pedig tudjuk: kertésznek lenni jó, mert csodálatos érzés abból kihozni még többet, amit a Jóisten már eleve szépnek alkotott.

Takács Péter falusi környezetben nőtt fel, mindig sokat dolgozott. Fotó: Unger Tamás

– Pedig nem kifejezetten kertésznek készültem – hallom tőle. – Nyolcadikosként három szakma lebegett előttem: cukrász, fodrász, kertész. A fodrászt kiejtettem azzal, hogy mások koszos haját nem mosom; a cukrászt azért ejtettem, mert édesanyám lakodalmakra is sütött, s bizony imádom mai napig az édességet. Arra gondoltam, nagyon sokat megennék a sütik közül, jó kövér lennék. Maradt a kertészet, de nem bántam meg.

Ahogy elmondja, kemény iskolákba járt. Öt hónap iskola (heti egy nap gyakorlattal), hat hónap csak gyakorlat, egy hónap szabadság. A Szombathelyi Kertész Tsz-nek így volt diákja. Tanult aztán Fertődön, Kecskeméten, Oladon mestervizsgázott, Pesten szerzett technikusi oklevelet is.

– Az nagyon jó érzés volt, amikor az év kertésze lettem 2013-ban – jegyzi meg csendesen Takács Péter, aki polgármesterként sokat tesz azért, hogy faluja még zöldebb, még virágosabb legyen.

Hogy is van akkor ezzel a nyugdíjba vonulás fontolgatásával?

– Fontolgatni igenis kell. Már a családban, gyerekként sokat dolgoztunk, földekre jártunk, belenőttünk a munka szeretetébe. De egy idő után rá kell ébrednie az embernek arra, hogy nem mehet minden mindig ugyanúgy a végtelenségig. A test is fárad. Tehát előbb, utóbb igenis vissza kell venni az iramból, de persze tudom: kertészkedni mindig fogok – mondja a polgármester.