Bianchi édesapját meghatotta a rajongók szeretete

Bombaként robbant vasárnap a paddockban az a hír, hogy Jules Bianchi családja, Bernie Ecclestone meghívásának eleget téve ellátogatott a 30. Magyar Nagydíjra, alig pár nappal Jules temetése után.  A rajongók által kevésbé értett öreg angol üzletember saját magángépét küldte Nizzába, és hozatta el őket Mogyoródra, ezzel is tanúbizonyságot téve, hogy korántsem olyan szőrös szívű ő mint azt a legendája tartja.

Philippe Bianchi nem sok interjút adott, és valójában magam se tudtam, hogy miképp vezessem fel neki a szándékomat, mert ez nem egy szokványos helyzet a paddockban. Végül szóba elegyedtünk, és elmeséltem utolsó személyes emlékeimet a fiáról, a befejezetlen interjúról. Most befejezhettem, immáron vele.

Vámosi Péter: Vajon sorsszerű, vagy „egyszerű pech”, hogy Lucien (Jules nagypapájának testvére, szintén Forma-1-es versenyző volt 1959 és 1968 között) és Jules is ilyen tragikus módon elhunyt versenyzők? Mindkettőjük Monacóban szerezte legjobb F1-es eredményét

Philippe Bianchi: „Nem tudom, de Jules imádta Monacót, nagyon várta is, mivel nem sok pálya ad lehetőséget arra, hogy ilyen jó eredményt érjen egy Marussia. Nagyon jól vezetett, és szerencséje is volt. A családunk már korábban is átélt egy tragédiát, az édesapámnak (Mauro Bianchi) hatalmas balesete volt Le Mans-ban, a nagybátyám (Lucien Bianchi) pedig meghalt, jóval mielőtt Jules-t ismerhette volna. Igen, talán mondhatjuk, hogy ez a sors keze. Nem megy zökkenőmentesen a családunknak a versenyzés.”

VP: Családtagokkal érkeztél most a Hungaroringre, köztük két kissráccal. Mit fogsz majd mondani nekik, ha egy nap versenyzők, F1-es versenyzők szeretnének majd lenni?

PB: „Nem terelném őket kifejezetten a tiltás irányába. Amíg hobbi, addig miért is ne, de ne legyenek profi versenyzők, mert Mondom ezt most, de Jules-nek is a motorsport volt az élete. A más irányba terelés nála sem működött, mert a Forma-1 világa felébresztette benne a szikrát, mondhatni naggyá is tette őt, és ez csodálatos dolog.”

VP: Szerte a világon, és most főleg itt a Magyar Nagydíjon a rajongók számos módon emlékeznek meg Jules-ről. Pólóval, szalaggal, feliratokkal Milyen érzés ez?

PB: „Ez csodálatos dolog. Jó érzés, örülök, hogy hitt lehetünk a családommal, és láthatjuk ezt.”

VP: Amíg Jules kómában volt, esetleg felvettétek a kapcsolatot a Schumacher családdal, esetleg az ő orvosaikkal?

PB: "Versenyzőkkel kapcsolatban voltam, mert nagyon aggódtak és imádkoztak Jules-ért. Aztán kaptunk információt a Schumacher családtól is, de nem én beszéltem velük, hanem Jean Todt mondta, hogy Michael felesége is támogatásáról biztosít minket, én pedig mondtam Jean Todtnak, hogy ez persze fordítva is így van, hiszen ugyanazt a csatát vívták (Jules és Michael) eleinte.”

VP: Mit szólsz ahhoz, hogy az FIA visszavonultatta a 17-es rajtszámot? Gondolod, hogy ha Charles (Charles Leclerc, Jules pártfogoltja) eljut a Forma-1-be, ő megkaphatja ezt a számot esetleg?

PB: „Szerintem ez egy jó ötlet. Ez egy különleges szám, ez Jules száma, és azt hiszem jó döntést hoztak. De nem hiszem, hogy bármelyik versenyző szeretné magának ezt a számot, mivel így ez egy „rossz”, peches szám.”

VP: Esetleg meg tudod erősíteni azt a feltevést, hogy Räikkönent Jules válthatta volna a Ferrarinál, akár már idén?

PB: „Szerintem biztosan. Ha Kimi távozna a Ferraritól, valószínűleg  Jules ült volna a helyére, hiszen a Ferrari Akadémia tagja 2009 óta, a Ferrari készítette őt fel a versenyzésre. Nem tudom biztosan, de a Ferrari gondolkodott Jules-ön. Igazán jó esélye volt már rá, hogy ülést kapjon az olaszoknál.”

VP: Mint a mai versenyzőkhöz képest idősebb személy, te hogy emlékszel vissza Senna halálára?

PB: „Láttam a versenyt. Számomra Ayrton Senna és Alain Prost túl híres versenyzők voltak ahhoz, bármelyikükkel ilyen történjen, így sokkolt a baleset. Komolyan érintett is az eset akkor, a családomban volt tragédiák miatt.”

VP: Tervezed, hogy világszinten továbbviszed Jules emlékét, valamilyen formában? Mondjuk alapítványt hozol létre a nevével?

PB: „Most, jelenleg a családomnak az a legfontosabb, hogy kicsit háttérbe vonuljunk, nyugalomba, hogy felfogjuk és feldolgozzuk, hogy Jules már nincs itt. De pár hónnappal később szerintem biztosan létrehozunk egy alapítványt, hogy segítsük a fiatal versenyzőket, mert ez Jules-nek is fontos volt, ő is mindig segíteni akart a fiatalabb versenyzőkön. Így én is szeretnék értük tenni valamit, Jules nevében, mert ez fontos volt neki, és nekem is.”

VP:  A Williamseken a mai napig látni a Senna S-t, emlékezvén Sennára. Mit gondolsz, a Manor is tovább viszi majd a JB17-et a jövőben?

PB: „Nem tudom. Valószínűleg igen, mivel őket is mélyen érintette az eset. Nem tudom mit tesz majd a Manor, mindenki másképp reagál, én a karomra tetováltattam a JB #17-et, és nagyon sok ember tett valami hasonlót. Mindenesetre ezen a hétvégén (Magyar Nagydíj) ott van a JB17 az autókon, és ez csodálatos."

A képgalériák megtekintéséhez kattints alábbi képekre!