Törökország után irány a bronzérem

A Haladás 21 esztendős korosztályos válogatott középpályása, Gyurján Bence ősszel egyszer volt kezdő, 14 alkalommal pedig csereként vetette be a bajnokságban Artner Tamás vezetőedző. Az Illés Béla Football Akadémián nevelkedett, nyíregyházi születésű játékosra nagy hatással volt a tíznapos törökországi edzőtábor, reméli, meglesz a munka gyümölcse, és a mostani hatodik helynél is előbbre végez a Haladás a bajnokságban.

Gyurján Bence (balról) reméli, Halmosi Péternek nem csak edzőmeccsen lesz alkalma gratulálni gólja után. (Fotó: Unger Tamás)

- Korábban nem volt még a Haladással külföldi edzőtáborban, amikor anno a csapat kétszer is Törökországban készült, én még akadémista voltam - tudtuk meg Gyurján Bencétől. - Most végre én is eljutottam ide - csak szuperlatívuszokban beszélhetek az antalyai tíz napról. Nagyon jó szállodában laktunk, még a legutolsó edzőpálya gyepszőnyege is biliárdasztal simaságú volt, és az első két napot leszámítva - amikor gyakran zuhogott az eső - az időjárás is príma volt. Az utolsó napokban már 20 fokot mutatott a hőmérő. Csupán egy dologgal nem voltam kibékülve, a kajával. Jellegzetes török ételek közül választhattunk, olyanokból, amiket én nem tudnék megszokni. Jómagam a magyar konyhát szeretem, márpedig ez meglehetősen messze volt tőle. Szerencsére azért csirke is volt a választékban...Noha eredetileg mindannyian külön, egyágyas szobát kaptunk, később valamennyien kettesével laktunk, nekem Ugrai Roland lett a társam. Ez is azt bizonyítja, hogy remek közösséget alkotunk. Két edzés között is igyekeztük elfoglalni magunkat, vacsora után pedig egy amolyan bárszerűségnél jött össze a csapat beszélgetni, kártyázni. A bazároknál tett kirándulás nagy élményt jelentett, korábban csak hallomásból tudtam elképzelni, milyen is alkudozni, hiszen még nem jártam Törökországban. Ami a "munkát illeti": mint minden edzőtábor, ez is fárasztó volt. Azonban így is élveztük az edzéseket, a mester nagyon jó tréningeket tartott. Plusz az embert csak feldobja, ha jó pályán, tavaszias időben, pálmafák mellett tréningezik, miközben ott van a tenger is. Sok következtetést nem érdemes levonni abból, hogy négy kinti meccsünkből háromszor kikaptunk. Arról beszélgettünk a többiekkel, hogy inkább most jöjjenek a vereségek, mint a bajnokságban, úgy gondoltunk, ott majd annál többször nyerünk. A román Viitorul Constanta például nagyon komoly játékerőt képviselt, de a kínai Santumg Luneng is remek csapat. Ugyanakkor valamennyi ellenfelünkkel partiban voltunk, igazán jó erőpróba volt ez a négy összecsapás. Jómagam a Slavia Praha elleni, vasárnapi meccsen még játszottam, azonban utána már sem edzeni, sem felkészülési mérkőzésen nem tudtam futballozni. A jobb lábfejemen oldalt van egy csontkinövés, amelyen mély seb keletkezett, úgyhogy csukát sem tudtam húzni. Azóta idehaza sem tudtam készülni, bízom benne, szerdán már beállhatok a többiek közé, egyelőre konditerembe járok. Egyébként furcsa volt visszacsöppenni a tavaszból a télbe, egy szál pulóverben érkeztünk a bécsi repülőtérre, ahol mínuszok és szélvihar várt bennünk.

- Ami a bajnokságot illeti: az őszi szezonzárás előtt szerettük volna megcsípni a harmadik helyet, ám győri vereségünk miatt ez nem sikerült - folytatta Gyurján Bence. - Tavasszal már nem játszunk a Győrrel és a Videotonnal sem, azaz két erős csapatot már letudtunk. Szeretnék a mostani hatodik helynél is előbbre végezni - reménykedem a harmadik pozícióban. A legutóbbi bronzéremből kimaradtam, jó lenne most átélni. Amennyiben megússzik a sérüléshullámot, lehet is esélyünk. Szívfájdalmam, hogy még nem szereztem gólt az NB I-ben, voltak és vannak is emiatt rémálmaim...Lehet, hogy az a baj, túlságosan rágörcsölök a góllövésre. Mindenesetre tavasszal szeretnénk ezen változtatni, és gólokkal hozzásegíteni a csapatot a sikerekhez.