Mindkét csapat a szíve csücske

Csapatunk másodedzője, Jagodics Zoltán 1988 és 1994 között 105 mérkőzésen viselte a Haladás mezét, 12 gólt szerzett. Később megfordult a Ferencvárosban is, 1996-től 1999-ig, azaz öt éven keresztül szolgálta a fővárosi zöld-fehéreket, 70 bajnokin 8 gól a mérlege.

A hét válogatott fellépéssel - ezeken egy gólt jegyző - népszerű "Jagó" számára most sem közömbös az FTC. Jagodics nem tagadja, változatlanul szimpatizál a Fradival - persze ha éppen nem a Haladás ellen játszik.

- Haladás-játékosként a Fradi elleni legnagyobb élményem az 1992-es Magyar Kupa döntője, akkor még oda-visszavágós rendszerben dőlt el a kupa sorsa - mondta Jagodics Zoltán. - Az 1-1-re végződött Rohonci úton én fejeltem a gólt, a visszavágón szintén 1-1-re végeztünk, csak tizenegyesekkel maradtunk alul. Ettől függetlenül mindkét találkozó emlékezetes volt. Később öt évet töltöttem el a Ferencvárosban, összességében jól sikerült az ott eltöltött időszak, sok-sok élménnyel gazdagodtam. Persze nem volt minden fenékig tejfel, de igazából úgy vagyok vele, hogy most már csak a szépre emlékszem. A Fradi mégiscsak a Fradi, senki sem közömbös iránta, van aki szereti akad aki utálja. Jónéhány korábbi csapattársammal most is tartom a kapcsolatot, ha úgy alakul, egymásra csörgünk. Így Dragóner Attilával, Lipcsei Péterrel, Szűcs Lajossal, Telek Andrással vagy éppen Limperger Zsolttal manapság is gyakran beszélgetünk.

Jagodics Zoltán számára a Haladás mellett az FTC sem közömbös

- Vasárnap milyen meccsre számít?

- Mi biztosan nem állunk be védekezni - erre igazán nem is vagyunk képesek. Azt nem tudom megmondani, hogy az FTC milyen taktikával lép pályára, lehet, hogy bátran előrejön, és egymásnak esik a csapat. Persze arra is van esély, hogy visszaáll, megvárja, hogy kijövünk és kontrákkal próbálkozik. Szóval nehéz előre lesakkozni a meccset. Sajnáljuk, hogy elúszott a bronzérem lehetősége, van bebbünk csalódottság,  de ahogy Artner Tamás is említette korábban, a Haladás úgymond nincs predesztinálva a harmadik helyre. Mindenesetre örülünk, hogy szinte végig versenyben voltunk a dobogóért, de tényleg kár, hogy nem ki-ki meccset vívunk a Fradival. Ettől függetlenül biztosan remek mérkőzést játszunk, korábban sem számított, hogy ki hányadik helyen állt a tabellán, mindig is preztízsmeccset vívtunk egymással. Nagyon jó formában van a Fradi, zsinórban hét meccset megnyerni nem kis teljesítmény. Bármely sportágban és sorozatban hét meccset lehozni kiemelkedőnek számít. Erre utoljára1996-ban volt példa - azért tudom ilyen jól, mert akkor játszottam az Üllői úton. Visszatéve a vasárnapi meccsre, nem bánom, hogy Pavlovics és Gyömbér nem játszhat, mindkettő remek futballista. Pavlovicsot az NB I. egyik legjobb védőjének tartom. A kulcs viszont Leonardo, őt kell kikapcsolnunk a játékból, nélküle nem olyan a Fradi, mint vele. És ott van Böde is, aki ismét kezd formába lendülni. Utolsó hazai meccsünkön mi mindenképpen nyerni szeretnénk - óriási dolog lenne megverni a Ferencvárost. Mindkét csapat a szívem csücske, tehát ha nem ellenünk játszik a Fradi, szorítok neki.  Sok sikert kívánok mindkét együttesnek, a Fradinak ahhoz, hogy odaérjen a harmadik helyre, nekünk pedig vasárnapra.