Tommaso Rocchi nem lakberendezőnek jött

Péntek délután fél négyre beszéltük meg az interjút az egyik szombathelyi szállodában Tommaso Rocchival. Némi meglepetéssel konstatáltuk, hogy a támadó a liftből kilépve bőröndökkel felszerelkezve megindul a kijárat felé. Csodálkozásunk még inkább fokozódott, amikor a recepciónál - profi tolmácsunk, Viganó Richárd segítségével - a tar csatár az útlevelét kérte. Kiderült, a Lazio egykori támadója nem hazafelé, hanem csak az egyik büki panzióba indul, szállást vált.

Az attrakcióba némi hiba csúszott, ugyanis a recepciós hölgy közölte, hogy ott bizony nincs a vendég útleve. Rocchi megvakarta  obakját, majd  - miután elnézést kért, hogy megvárakoztat minket - elindult útlevélkeresőbe vissza a szobájába.

Pár perc múlva ismét nyílott a liftajtó, de megint csak Rocchi és Viganó Richárd bukkant elő, útlevél egy szál sem. Ettől függetlenül Rocchi lehuppant a hall kényelmes bőrfotelére, és várta kérdéseinket.

- Reménykedtem, hogy hamarabb pont kerül az ügyemre, de nem zavar, hogy eddig elhúzódott a döntés – felelte érdeklődésünkre Tommaso Rocchi. – Végig bíztam Massimilano Carolettiben és Tóth Miklósban, és végül nem is csalódtam. De erőt adott a Haladás-szurkolók szeretete is, nem gondoltam, hogy ilyen sokan ismerik a nevemet, azt meg pláne nem, hogy ennyi Lazio és Inter-drukker lakik erre. Lényeg, hogy mindeképpen szerettem volna magam kipróbálni külföldön, így amikor szóba került a magyarországi lehetőség, nem sokat töprengtem. A Haladás kecskeméti és Pécs elleni bajnokiját láttam, tetszett, hogy nem ívelget a csapat, hanem próbál futballozni, földön építi fel támadásait. Őszintén szólva azt hittem, hogy az NB I-ben lassabb a tempó. Rengeteg fiatal van a keretben, az edzéseken azt láttam, nagy a harc a csapatba kerülésért. Miután a csapatban jó néhányan beszélnek angolul, így a kommunikációval nem lesz gond. Nagy Olivérral is megértetem magam angolul, és rengeteget segít a csapatkapitány Halmosi Péter is. A csütörtöki edzésen kisebb sérülést szenvedtem, egy ütközés utáni fordulásnál leragadt a bokám, de nem komoly a baj. Fizikálisan viszont még van mit pótolnom, ráadásul jött ez az apróbb sérülés is. Úgy gondolom tehát, a válogatott meccsek miatti szünet utáni fordulóban, vagyis szeptember 13-án, a Honvéd ellen már bevethető leszek.

Rocchi a Debrecen és a Paks ellen  még nem, a Honvéd ellen valószínűleg már pályára léphet. Fotó: Unger Tamás

- Hogy mit szólok a körülményekhez, a stadionhoz? Más persze, mint a Laziónál vagy az Internél volt, de nem lakberendezőnek jöttem, hanem futballozni. Azt pedig hosszú pályafutásom alatt megtanultam, hogy egyéni céljaimnál fontosabb, hogy a csapattal sikeresek legyünk. Ehhez pedig úgy tudok sokat hozzátenni, ha minél több gólt szerzek. A családom egyébként nem jön velem, egyedül költözök, a gyerekek odahaza Rómában iskolába járnak, feleségem dolgozik, szóval mindenkinek egyszerűbb így. Ettől függetlenül persze tartjuk a kapcsolatot, biztosan többször is meglátogatnak. Amit eddig Szombathelyből láttam tetszik, jó, hogy ennyi zöld terület van, jártam a belvárosban is, ami szép  és rendezett. Persze Rómához képest más dimenzió, sokkal kisebb a város, de ez nem baj, jó, hogy nyugalom van - zárta szavait Rocchi.

Rocchi elköszönt, majd néhány perc múlva, laptopjában megtalált útlevelét boldogan lobogtatva elindult Bük irányába.