Csengettyűs autók járják a falvakat: húst, kenyeret, gázpalackot, jégkrémet kínálnak

Iklanberénynek 52 állandó lakosa van, a 34 házból egy lakatlan, megvette egy osztrák házaspár, de nem törődnek vele. A kenyeres kocsi hetente háromszor jár. Falugondnok és falubusz segíti az idősek és rászorulók élelmiszer- és gyógyszerellátását, orvosi kezelésre szállítását.

A falu lakosságának hatvan százaléka nyugdíjas, negyven százaléka még aktív, Ausztriába, Bükre, Lövőre, Sopronkövesdre járnak dolgozni – tudjuk meg a polgármestertől, Berényi Páltól, aki a falu központjában megmutatja az önerőből felújított épületet (orvosi rendelő, faluház, polgármesteri hivatal egyben), a rendezett szép teret, a tető alatt álló falubuszt.

– Iskolás gyerek egy van, óvodás nincsen.

Középiskolába, egyetemre jár néhány, Kőszegre és Szombathelyre. Mindössze két mezőgazdasági vállalkozó él a faluban, búzával, árpával, kukoricával, szójával, repcével foglalkoznak. Kiskertje mindenkinek van, de állatokat már nem tartanak, egy helyen vannak birkák.

Sulicsné Sági Henrietta szeret Iklanberényben lakni a csend és a nyugalom miatt, szerinte akinek van autója, annak nem okoz gondot, hogy nincs bolt, kocsma. Katolikus hitoktatóként dolgozik Zsirán, Egyházasfaluban és Sopronhorpácson, szabadidejében besegít a csepregi tévének. A férje Ausztriában az építőiparban dolgozik, festő, kőműves, toronydarus szakmákban. Két kutyájuk van és egy lakásban élő törpenyúl (Bendegúz, az Indul a bakterházból elnevezve), a két nagy telket befüvesítették, veteményeskert nincs.

Lócson Horváth István polgármester megmutatja a bezárt boltot és kocsmát, egy épület, régen iskola volt, ő még itt tanult. Két éve vette meg az önkormányzat, várják a pályázatot, amiből majd felújíthatják, múzeumot akarnak benne berendezni, van olyan gyűjtő a faluban, aki a teljes gyűjteményét odaadná.

Milyen az élet bolt és kocsma nélkül? Sok csengettyűs autó jár, minden napra jut valamilyen kocsi. A kenyeres autó hetente háromszor jön, de lehet venni hűtőkocsiról húst, jégkrémeket és mindenféle mirelitet, autó hozza a gázpalackokat is. A kocsik bővebb kínálatot hoztak a faluba. Négy éve szűnt meg a bolt, a végén már mindent fel kellett íratni, ki mit kér, és aki nem íratta fel előre, az nem jutott hozzá áruhoz. Az önkormányzat próbált ragaszkodni három évig a napi legalább négyórás nyitvatartáshoz, de a bolt mínuszt termelt. Amit nem lehet kocsiról megvenni, beszerzik Bükfürdőn, Csepregen. Lócson 132 ember lakik hivatalosan, közülük 30 család olyan osztrák vagy német, akik ide vannak bejelentve, de kevés időt töltenek itt.

– Megvették a házakat húsz éve a fürdő közelsége miatt, úgy gondolták, hogy majd nyugdíjaskorukban sok időt töltenek itt, de aztán mégsem, mert 70-80 évesek lettek, és 700-800 kilométert utazni nem kis dolog – mondja a polgármester. – Az öreg házakat felújították, lakhatóvá tették, javították a faluképet, példát mutattak, hasznos volt. Egy-két kivétellel ma is gondozzák a telkeket, de az unokáik már nem jönnek el, inkább a tengerre mennek. A külföldiek esetében is igaz, hogy ha az idősek meghalnak, nem lesz, aki fenntartsa ezeket a portákat.

A magyarok között sok az idős, a fiatalok elkerülnek, és nem jönnek vissza.

A kocsma a bolt után szűnt meg, három éve, hiányzik, mert a férfiak ott szoktak beszélgetni, tájékozódni a faluban történtekről, a politikáról. Könyvtár, kultúrház van, de túl sok programot nem engedhetünk meg magunknak.

A falu 700 éves, két temploma van, egy evangélikus és egy katolikus, a 19. század második felében még 570 lakosa volt. A templomban elférne 150 ember, de legfeljebb húszan mennek misére. A pap hetente egyszer Bükről jár ki, a kántor se idevalósi.

Nemesládonyban körülbelül hét-nyolc éve szűnt meg a bolt, hat éve a kocsma – tudjuk meg a polgármestertől, Németh Lászlótól. A szomszéd településekre, Sajtoskálra, Tompaládonyba lehet átmenni vásárolni, illetve mozgóbolt működik: hetente többször két kocsi jár. A kenyeres autó hétfőn, szerdán és pénteken, a mirelites szerdán. A heti nagybevásárlásokat sárvári szupermarketekben intézik. A közösségi élet, a baráti, családi beszélgetések otthon a házaknál zajlanak. A faluban állandó lakosnak 143 ember van bejelentve, ténylegesen 106-an laknak itt. Az osztrákok, németek, akik húsz éve itt házat vettek, megöregedtek, visszahúzódtak a hazájukba, nem nagyon jönnek, már kínálják eladásra a házaikat, de túl magas áron, 17-40 millió forintért, így nem nagyon kelendőek. A 60 fölötti nyugdíjasok száma körülbelül harminc, vannak 30-40-esek gyerekekkel (16 általános iskolás, hét óvodás), a középgeneráció, az 50-esek hiányoznak, ők elvándoroltak. A polgármester azt mondja, szeretné, ha lenne a településen bolt és kocsma, neki hiányzik. Van is egy telek, ahova szánja a közös épületet, várja, hogy legyen állami támogatás, amivel megvalósítható. De az is gond, hogy nincs, aki működtetné.