Egy orosz zseni, aki meghódította a szigorú magyar szívét

A zenetörténelem egyik legismertebb alakja 23 éves korában kezdett zenével foglalkozni. Tanulmányai után a moszkvai konzervatóriumban tanárként dolgozott, majd egy nagylelkű támogató anyagi segítségének köszönhetően otthagyta állását és a zeneszerzésnek szentelhette egész életét. Szimfóniái, versenyművei tették Európa szerte híressé, miközben balettjeivel is – A hattyúk tava, Csipkerózsika, A diótörő – hatalmas sikereket aratott.

A karnagy beszélt közönségének a D-dúr hegedűverseny születéséről: Csajkovszkij a művet a pompás havasoktól övezett svájci, Genfi-tó parti Clarensben (mára egybeépült a világhírű fesztiválvárossal, Montreux-vel) írta, nem egész egy hónap alatt. A zenemű magyar vonatkozása: a veszprémi születésű hegedűművész-pedagógusnak, Auer Lipótnak, a Szentpétervári Konzervatórium professzorának ajánlotta, aki azonban visszautasította, mert lejátszhatatlannak tartotta. A versenyművet végül az akkor 28 éves Adolf Brodszkij mutatta be Bécsben a győri Richter János vezényletével. Érdekesség: Auer professzor később megváltoztatta véleményét, többször is eljátszotta a zenedarabot.

A versenymű ősbemutatójának időpontjára és helyére vonatkozó adatok nem egyértelműek, bár legvalószínűbb, hogy 1879-ben mutatták be Bécsben. Horváth karnagy felolvasott közönségének egy nevezetes bécsi zenekritikus írásából, amely szerint a bemutató nem volt sikeres, a közönség hűvösen fogadta a művet. Éveknek kellett eltelni ahhoz, hogy a zenészek megismerjék, megszeressék az egyik legszebb, ugyanakkor legnehezebb hegedűversenyt, amely meghódította a közönséget is.

Horváth Imre részletesen beszélt az őt érdeklődéssel hallgató zenebarátoknak a kivetített kottaképekről: az ellentétek szépségéről, az egyszerű díszítő hangokról, a pillanatok alatt változó ütemekről, a hullámzóan magas és a szédítően mély hangokról, „mindig nagy élmény az egyik hangról a virtuóz érkezés a másik hangra” mondta az előadó. Csajkovszkij romantikus, szlávos zenéje meghódítja lelkünket, a komponista nagyszerű módon ötvözte az orosz népzenei elemeket az európai stílusjegyekkel, a karnagy szerint „szép hangulatú, romantikus dal is lehetne, csak szöveget kellene hozzá írni”.

A könyvtár közönsége csodálatos koncertvideókról részleteket hallhatott a hegedűversenyből világszerte ismert művészek előadásában.

Az est meglepetésvendége Bozsodi Lóránt koncertmester volt, akinek mesteri hegedűjátéka élőben is bizonyította a zeneértő közönség számára Csajkovszkij hegedűversenyének érzelmi gazdagságát, káprázatos sokszínűségét.

Civil/Tátrainé Kulcsár Irén