Két szépkorú művész a szombathelyi könyvtárban – Már a Trabant is guruló műterem volt

A különleges kiállítás két egymástól messze (Csipkereken és Marosvásárhelyen) született mester alkotásait társítja. Mindkettejüknek sok tárlata volt, önállóan már a könyvtárban is kiállítottak, de meg kellett érni ennyi évet, hogy együtt mutassák be a műveiket.

– Közös nevezőjük, hogy mindketten faszobrászattal kezdték a pályafutásukat – mondta Torjay Valter festőművész a megnyitón. Káldy Lajos élettörténetét áttekintve képzettségeinek sorát is felidézte, amely a lakatosságtól a tanárságig terjed, ezek mellett kísérte végig a festészet. Jaksa István műhelyében kezdett, majd átment a Derkovits Szabadiskolába, ahol Radnóti Kovács Árpád és Burány Nándor kezei alatt érlelődött. Magas szintű plein air festészetéről lett híres, az akvarell titkainak tudója. Aki ezt a technikát jól ismeri, annak az olajfestés könnyen megy. Minden képhez tartozik egy történet. Például a merseváti haranglábat ábrázoló képen látjuk Káldy Lajos Trabantját – ahogy ma a gurulós, kockás tácka, úgy az is „mozgó műterem” volt. A falubeliek a festményt látva vették észre, hogy a harangláb megfelel a valóságnak, vagyis ferde, elszégyellték magukat, és kijavították. Káldy Lajos kvalitásos művészetéről könyv is született. Ha valamire büszke, akkor az a családja: „1950-ben nősültem, három gyermekem, nyolc unokám, hat dédunokám van, nem éltem hiába.”

Csizmadia Attila grafikusművész a harmadik generáció­ja annak az iskolának, amit Kós Károly hozott létre a sztánai Varjúvárban. A jól felismerhető fametszési stílust Gy. Szabó Béla, majd Csizmadia Attila vitte tovább, aki élményszerűen, érzékletes módon adja vissza a valóság arányait. A fafaragásban barokkos szobrok, címerek őrzik a nevét. De ezeken kívül is szívesen farag mindenfélét, remekül érzi a sötét és világos tömbök egyensúlyát. Fő témái a házak, az építmények, Erdély után nem hálátlan új hazájához sem. Vas megyében főleg az Őrséget örökíti meg. A kiállításmegnyitóra betegsége miatt nem tudott eljönni.

Káldy Lajos a közönséget üdvözölve annyit mondott, hogy az itt látható Rába-part című képére kapott életében először dicséretet Burány Nándortól, aki így fogalmazott: „Tíz évig nem festesz ilyen jót.” Ezután persze igyekezett még sok száz legalább ilyen színvonalút festeni. Majd azt az örömhírt osztotta meg a jelenlévőkkel, hogy most kapta a telefont: megszületett a hetedik dédunokája.