Jankovics László bútorkereskedőként azt vallja: nem érdemes spórolni az ágyon és a konyhán

Egy konyhastúdióban ülünk, körülöttünk teljesen berendezett konyhák. Mikor lépett be ide először, és milyen út vezette idáig?

Celldömölki vagyok, édesapám a város megbecsült bútorkereskedője volt. Hamar eldőlt, én is ezt a szakmát választom – és mivel mindent szerettem volna megtanulni a bútorokról, amit csak lehet, Sopronba mentem, ahol mint faipari mérnök végeztem. Az egyetem után, 2005-ben kezdtem el dolgozni itt mint tervezőmérnök, majd 2007-ben a vállalkozás egy soproni üzlettel bővült, ott lettem üzletvezető. 2009-ben aztán visszatértem ide, de ekkor már a vállalkozást a családunk vitte – és viszi azóta is. Mindez persze nem sikerülhetett volna ügyvéd feleségem támogatása nélkül, a biztos családi háttér megteremtése az ő érdeme. Faipari mérnökként végzett, miközben saját konyhabútor­üzletét vezeti 12 éve.

Mennyire vág ez a szakmájába?

Bútortervezésre szakosodtam, úgyhogy abszolút, időközben viszont szereztem egy másoddiplomát mérnök-közgazdász szakon. Büszke vagyok arra, hogy mérnök vagyok, mégis inkább kereskedőnek tartom magam, a szó legnemesebb értelmében. A célom a vevők lehető legprecízebb kiszolgálása. Amit megígérünk, azt igyekszünk is minden körülmények között megtartani. Vallom, hogy a vevőkkel történő bizalom kiépítésének ez az alapja.

Amikor azt mondja, igyekszik maximálisan kiszolgálni a vevőit, pontosan mire gondol?

Minden érdeklődőtől azt kérjük, hogy legalább egy órát szánjon ránk. Nem baj, ha valaki minden elképzelés nélkül érkezik, néhány kérdés után már fel tudjuk mérni a megrendelő szokásait és könnyen ahhoz tudjuk igazítani a bútort. Az ajtók, ablakok, vízkiállások általában adottak, mi pedig a rendelkezésünkre álló kereteket töltjük tele konyhával a vevő elképzelései szerint. Az első találkozást követően egy héten belül már megszületik az első háromdimenziós látványterv a konyháról, amit persze még alakítunk, de ekkor már nagyjából tükröződnek az elképzelések. Garantáljuk, hogy vevőink a megrendelést követő második hónapban már az új konyhájukban főzhetik a vacsorát. A konyhatervezés általában a hölgyek privilégiuma, és a párok többnyire úgy is érkeznek, hogy a férfiak nem szólnak majd bele, ám ezt az ígéretüket gyorsan megszegik. Ami persze így van jól, hiszen a konyhát mindenki használja.

Hogyan képzeljük el egy napját?

Egy családi vállalkozás esetében nehéz érvényesülni napi nyolc órában. Az asztalosok mindennap hétkor kezdenek, velük kezdek én is. Nagyértékű bútorokkal dolgozunk, nálunk egy kis hibának is súlyos következményei vannak. Ez az oka annak is, hogy a helyszíni felmérést minden körülmények között magam végzem, ha hibázok, én viselem annak anyagi következményeit. Szerencsére ilyen a legritkább esetben fordul elő. A nap többi részét elviszi a tervezés, a vevőkkel, gyártókkal való kapcsolattartás. A késő délutánt a családommal, feleségemmel és két fiammal töltöm. Miután a gyerekek lefekszenek, kezdődik az esti műszak. Kevés szabadidőm van, de ha akad, az a családomé, meg persze a Körmendé, az utóbbi időben ugyan kevés lehetőség adatott kosármeccsre járni, de ha tehetem, mindig elmegyek.

Kiemelt képünkön: A vevőktől azt kéri: legalább egy órát szánjanak az első találkozásra