A Fő téren forrócsokizott a három jó barát - Lackó, Domi, Patrik sorstársak – a legnagyobb csemege számukra a szeretet - fotók

A fiúk az önállóan irányított kerekesszékeikkel ügyesen gurultak oda a kockás abrosszal leterített büféasztalhoz, és habos forró csokoládét kértek szívószállal. Lackó (19), Dominik (18) és Patrik (12) számára nagy öröm volt bejönni a vásárba, mert azt tapasztalhatják ilyenkor, hogy az emberek kedvesek hozzájuk, elfogadják őket. Szeretik az adventi finomságokat, köztük a kürtőskalácsot, de „a legnagyobb csemege számukra a szeretet” – fogalmazott Farkasné Kertész Gabriella, Lackó anyukája, aki az adventi hangulatba és készülődésbe már „belemelegedett”, és amint mondta, igyekeznek a legszebbet kihozni ebből a karácsonyból is, csakúgy, mint a többiből; tele vannak reménnyel, bíznak abban, hogy a gyerekek számára elérhető lesz a megfelelő sejtterápia.  

Szabó Kingától, Patrik anyukájától megtudtuk, a kisfiát már többéves barátság fűzi a nagyfiúkhoz, Domihoz és Lackóhoz – a hasonló betegek országos találkozóján ismerkedtek meg Hévizen –, és azért költöztek Szombathelyre Nyíregyházáról, mert sorsközösséget találtak a másik két családdal, tőlük hallották, hogy itt jó iskolák vannak és több lehetőség az ilyen betegséggel élő gyermekek számára. Azóta meleg barátság fűzi össze őket, és a közös remény, hogy tudnak menni előre, és a gondok a lehetőségek szerint megoldódnak. Együtt küzdenek a mindennapokban, tartják egymásban a lelket, és építik gondolatban a jövőt. Az anyukák még táncolni is elmentek együtt, igaz, hogy az már tavaly volt – jé, nem is gondolták, hogy olyan régen, annyira élénk az emlék (ritkán van alkalmuk hasonló kikapcsolódásra, tervezik, hogy megint mennek, talán majd a következő évben).  

- Imádjuk a karácsonyt, az az egyik legszebb ünnepünk. Mézeskalácsot készítünk együtt, Patrik is szeret gyúrni, formázni, szaggatni, a 15 éves nővérével együtt részt vesz a főzőcskézésben – mesélte Szabó Kinga. – Halászlé lesz az ünnepi vacsora, hozzánk 23-án jön a Jézuska, mert utána útra kelünk, megyünk Nagykállóba a  nagyszülőkhöz. A gyerekek sokat játszanak velük, szívesen társasjátékoznak. Már nagyok, tudják, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot, mégis szeretik, ha eljátsszuk, úgyhogy nálunk csilingelés van, meglepetést szerzünk a gyerekeknek. Kívánságlistát írhatnak, és abból valami teljesül, kapnak pár dolgot, amit szeretnének, autót, babát, órát… 

Gőcziné Király Ida, Dominik anyukája elmondta: szűk családi körben ünnepelnek, otthon lesznek, nem mennek sehova. A szülők egymásnak nem vesznek ajándékot, csak Dominak, aki idén egy monitort szeretne, mert sokat játszik a számítógépen. Domi kedvence az ecetes kocsonya, ez neki „mindennél többet ér”, úgyhogy ezzel készül az édesanyja karácsonyra, ezen kívül halat sütnek, ahhoz tartármártás lesz.  

A három fiú a számítógépes játékokban szokott összekapcsolódni úgy, hogy mindenki otthon van: szeretik az akciókalandokat, amelyekben különböző küldetéseket kell végrehajtani, hogy a történetben előre jussanak. A virtuális világban mindazt a szabad mozgást megélhetik a karaktereken keresztül, amit a valóságban a fizikai testük nem tesz lehetővé, és olyan autókkal száguldozhatnak, amiről minden kis és nagy kamaszfiú álmodik. 

A három jó barát legközelebb a két ünnep között találkozik személyesen, december 27-én. Az anyukák megfogalmazásában először „kuckóznak”, aztán ha az időjárás megengedi, elindulnak együtt körülnézni a városban. Ügyelni kell arra, hogy ne túl sok időt töltsenek a hidegben, mert kerekesszékben ülve elég hamar átfáznak, a kocsikat irányítani is kell, kesztyűben nem nagyon megy, hamar csontig hatol a hideg az ujjakban.