"Nem ver közénk éket a múlt" - Erős kapcsolatok a magyar-osztrák határ mellett

Ismert, a Népszövetség Tanácsa 1922. szeptember 17-én hozott határozatával került vissza Magyarországhoz 1923-ban Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsőcsatár, Német- és Magyarkeresztes, Horvátlövő és Pornóapátim Ólmod, Szentpéterfa.  Településvezetőket kérdeztük a magyar és az ausztriai kapcsolatokról. 

- Nagyapám mesélt sokat erről az időszakról – mondta Bugnits Vilmos, Horvátlövő polgármestere. – Németlövő (Deutsch Schützen) és a mi falunk egykoron egy településnek számított. Az 1900-es évek elején a templomunkat meg is kellett nagyobbítani. Aztán a trianoni döntés mindent kettévágott. Az itt élők bánatosan vették tudomásul, hogy a családokat, földeket szakították ketté. Büszkék voltak magyarságukra: ha horvátul is köszöntek egymásnak, mindig hozzátették: magyar vagyok. 

A kulturális kapcsolatok ma már újra erősek a határ menti települések között. Az énekkarosok rendszeresen találkoznak, meghívják egymást a például a búcsúkba, de az önkéntes tűzoltó egyesületek is tartottak már közös gyakorlatot.  

Felsőcsatáron hagyomány, hogy minden évben júniusban tartják meg a Hűségtúrát a hűség falvaiban. Idén is erre koncentrálnak.   

- Az új testület hivatalba lépése után is megtartotta a jó kapcsolatot a környező településekkel – közölte Konczér Katalin polgármester. – A közös ügyeket a koronavírus-járvány miatti lezárások visszavetették, de most újraindul minden. Az együttműködés kétirányú: például Csémből (Schandorf), illetve a Pinka-menti falvakból rendszeresen lépnek fel nálunk hagyományőrző csoportok. Bízunk benne, hogy idén is lesznek közös rendezvények. 

A családi, rokoni kapcsolatok a rendszerváltás után még intezívebbek lettek, ugyanis addig tiltott volt az átjárás a két ország között. – Nincs nyelvi probléma, a mi nyelvünk a gradistyei horvát, ezt jól beszéljük a határ mindkét oldalán – említette a polgármester. - A diaszpóránk annak idején hermetikusan el volt zárva, még az anyaországba, Horvátországba is nehezen utazhattunk. A bezártságnak három évtizede vége, mi pedig igyekszünk minden lehetőséget kihasználni, Horvátország irányába is.

- A testvértelepülésünkkel, Pinkóccal (Güttenbach) rendszeresen tartjuk a kapcsolatot – árulta el Skrapitsné Jurasits Ágnes Szentpéterfa polgármestere. – Igyekszünk részt venni a nagyobb rendezvényeiken. Ma már semmiféle ellenérzés nincs az emberekben, a múlt ezen része nem tudott éket verni közénk. A kulturális vonulat mellett a gazdasági szák is erős. Ebből a térségből sokan járnak át Ausztriába dolgozni, Burgenland is munkaerőhiánnyal küzd, a tapasztalt magyar szakembert pedig mindenhol szívesen várják.