Szigorú és élményközpontú oktató - Nagyváradi Katalin tizenhét éve tanít a szombathelyi campuson, szereti az innovációt

Nyaralásból érkezett haza: öt napig nem kellett e-mailekre, telefonokra válaszolni – újságolja. Még kipihent, de mióta hazaért, megszaporodtak postafiókjában a levelek. A nyár sem telik munka nélkül: egy pályázat beadásán dolgoznak, mondja Kati, aki a gyógytestnevelés szak szakfelelőse az ELTE-n. A szak az egyetemen belül csak Szombathelyen működik, és levelező tagozaton Magyarországon csak itt indul gyógytestnevelőtanár-képzés. A szak számos változáson ment keresztül az utóbbi években. Az utóbbiban már ő is részt vett – tagja volt a grémiumnak, ami a gyógytestnevelés és egészségfejlesztés szakból „összegyúrta” a gyógytestnevelés szakot. A jó szakembergárdát említi és a szombathelyi képzés családias, megtartó erejét: szerinte ennek is köszönhető, hogy sok diákjuk, sőt az itt végzettek gyerekei, unokái is visszatérnek. Kati hosszú utat tett meg, míg PhD fokozatot szerzett, kutató és főállású oktató lett. – Kis túlzással mindenki tanár a családomban, de senki sem foglalkozott sporttal. 

Mivel szerettem mozogni, a szüleim sporttagozatos általános iskolába írattak be Pápára, ahol 4-es voltam testnevelésből. Jelenleg úszásmódszertant tanítok a hallgatóknak és beiskolázott a kar úszásszakedzői képzésre. Ehhez képest nagyon későn, 10 évesen tanultam meg úszni. Miután már ment mind a négy úszásnem, végigúsztam a felső tagozatot. Középiskolában a triatlon került előtérbe, de teniszeztem, kosárlabdáztam és nagy szerelem lett a síelés. Középiskolásként egyáltalán nem szerettem tanulni, a mozgás viszont nagyon fontos volt. Ilyen megfontolásból is választottam a testnevelés egy szakot Szombathelyen az akkori Berzsenyi Dániel Főiskolán 1998-ban. Ott is az úszás lett a fő sportágam, ám az első év végén megsérültem, meg kellett műteni a vállamat. Ki kellett hagynom egy évet, ez alatt jogosítványt és nyelvvizsgát szereztem. 

Majd elvégeztem a testnevelés szak mellé levelező tagozaton a BGF (akkor Budapesti Gazdasági Főiskola) kétéves idegenforgalmi szakmenedzserképzését. Ahogy visszaemlékszik, akkor már belejött a tanulásba és a tanításba is: 2003-tól 2007-ig a városi uszoda Vízcsepp úszóiskolájában heti 20 órában úszást oktatott óvodásoknak és általános iskolásoknak. – Ma is az ott tanultakból élek. Csak egy példa: nem csak könyvből olvastam a vízhez szoktatás lépéseit, hanem a gyakorlatban tapasztaltam meg. Közben 2005-ben testnevelő tanári, egy évvel később gyógytestnevelő tanári szakot végeztem a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán. 2005-ben a kereskedelmi és vendéglátói középiskolában kaptam testnevelő tanári állást. Helyettesítőként két egész tanévet és egy tanév végét tanítottam ott. 2007 februárjában óraadóként kezdtem a főiskolán, szeptembertől főállású oktató lettem. 

Azzal a feltétellel tölthettem be a helyet, hogy beiratkozom a doktori iskolába. A munkahelyi egészségfejlesztéstől és wellnessanimációtól az egészségpedagógián keresztül az extrém sportokig és egészségmarketingig rengeteg tantárgyat oktattam. 2009 novemberétől a Sporttudományi Intézet Terhelésélettani Laboratóriumának kutatójaként is dolgozom. A doktori iskola közben egészségfejlesztő mentálhigiénikus, 2012-ben pedig okleveles egészségfejlesztéstanár-diplomát szereztem. Iskolai síoktató és sítáborvezető, valamint síkvízi túravezető végzettséget szereztem – mondja. A 2010-ben létrejött Közép-Kelet Európai Rekreációs Társaságnak jó ideje tagja, két éve alelnöke. A szervezet egyetemeket tömörít. Egyebek mellett tudományos kutatásokat végeznek a rekreációhoz kapcsolt határterületek bevonásával, egészségfejlesztő programokat szerveznek. A 2006-ban indult rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakon Kati indítványozta, hogy gyakorlati helyeket keressenek a hallgatóiknak. 

Az országban jelentős turisztikai vonzerőt betöltő fürdők, kalandparkok, szállodák, valamint kulturális és médiaközpont is van partnereik között. Oktatóként szigorúnak és élményközpontúnak írja le magát. – Megkövetelem a hallgatóktól a pontosságot, a fegyelmet. Nagy önállóságot engedek nekik a feladatmegoldásokban, gondolkodni tanítom őket. Az óráimon egy téma feldolgozásánál igyekszem kreatív és pozitívan meghökkentő lenni. Számomra fontos, hogy minél nagyobb legyen egy téma újdonságfaktora, és minél szokatlanabb legyen az előadás például a képek, a hang, a helyszín révén – mondja. Egyetemi oktatóként fontos a szakmai eszmecseréken való részvétel és az is, hogy folyamatosan figyeljék és behozzák az új sportágakat, mozgási lehetőségeket, eszközöket. Jó példa erre a SUP (stand up paddle) – egy 2018- as pályázaton vásároltak állva evezésre alkalmas deszkákat. 

Arra aquapaddle-oktató-képzést szerveztek. Legfrissebb újdonság a pickleball, amire ugyancsak pedagógus-továbbképzést hoztak létre. Az ő életében is van újdonság: az ELTE szombathelyi campusa bekerült az Úszó Nemzet Programba. Ő a nyugat-dunántúli régió oktatásmódszertani ellenőre. Nyáron úszótanfolyamokat látogatnak és már tartott továbbképzéseket úszásoktatóknak, akik majd bekerülnek a programba. S hogy mit tartogat a jövő? – Az egyetemi docens kinevezés feltétele a habilitáció. A közeljövőben ennek rugaszkodom neki. Az mindenesetre már most is a szakma csúcsa számomra, hogy testnevelés szakos tanárként végeztem és testnevelő tanárokat taníthatok.