1989. március 15.: ezrek vettek részt az első szabadon megtartott nemzeti ünnepen Szombathelyen

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen Gyurácz Ferenc író, publicista 1991–1992-ben tényszerűen dokumentálta a rendszerváltozás hajnalának legfontosabb vasi mozzanatait. Így a 35 évvel ezelőtti ünnepi eseményt, annak előkészületeivel és utózöngéivel együtt az Egy „populista” följegyzései című könyvéből megismerhetjük. Mostani emlékezésünk is az alapján készült. Az állampárt 1951 óta először tette lehetővé az ellenzéki, „alternatív” szervezetek számára, hogy 1989. március 15-ére ünnepséget szervezzenek. 

Néhány perc alatt többezres tömeg gyűlt össze március 15-én

Szombathelyen a Magyar Demokrata Fórum (MDF) berkein belül februárban még arról folyt a vita, elfogadják-e a közös ünneplésre szóló felkérést a vasi hivatalos szervektől. A mérleg egyik oldalán a társadalmi béke és a nemzeti egység iránti vágy szerepelt. Míg a másikon: az ellenzékieknek nem nagyon volt kedvük együtt ünnepelni a kommunistákkal, azokkal, akiknek kezében a teljes hatalom összpontosult. A Szombathelyen akkor működő független csoportok, így az MDF, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Szabad Demokraták Szövetsége és az Éhen Gyula Egyesület végül a független megemlékezés mellett döntött. Ambrus Lajos író javaslatára az ünnepi beszédet Gyurácz Ferenc mondta. Harmincöt éve március 15-én háromnegyed 10-kor még csak egy-két százan tartózkodtak a Köztársaság téren. Majd a szervezők legnagyobb ámulatára, néhány perc alatt többezres tömeg gyűlt össze. „Honnan bújtak elő ilyen hirtelen? Vagy ennyire pontosan időzítették, kb. 10 óra 10 percre érkezésüket? Arra gondolva, hogy ha netán valami balhé van, akkor még jó helyről visszafordulhassanak?” – írta emlékezésében Gyurácz Ferenc. 

Szombathelyiek, vidékiek is voltak az ünneplők között. A rendezvényt Csapó Tamás nyitotta meg, a jelenlévők elénekelték a Himnuszt. Majd a kőszegi Kovács László felolvasta az 1848-as 12 pontot. „Amikor én léptem a szónoki emelvényre, az emberekkel váratlanul megtelt tér lenyűgözött, meghatott és meg is erősített. Ragyogott a nap” – emlékezett könyvében Gyurácz Ferenc. „A kommunista propagandában a szavak elveszítették eredeti jelentésüket. A diktatúrát kinevezték népi demokráciának, a zsarnokságot szabadságnak, a népi forradalmat ellenforradalomnak. Így történhetett meg, hogy aki március 15-én a nemzeti függetlenségre és az emberi jogokra emlékeztetett, azt nacionalistának bélyegezték és reakciósnak titulálták. Aki pedig a hajdani 12 pont nagy részének változatlan időszerűségét hangoztatta, azt elhallgattatták” – szólt Gyurácz Ferenc az egybegyűltekhez. Majd úgy folytatta: „A kommunista többségű parlament piros betűs ünneppé nyilvánította március 15-ét. Örülhetünk-e ennek? Igen, mindenképpen örülhetünk, mert azt bizonyítja, hogy ha a nemzet kitartóan ragaszkodik értékeihez, akkor ez a ragaszkodás előbbutóbb meghátrálásra készteti a demokrácia esküdt ellenségeit is.” 

Hangsúlyozta, a független szervezetek az erőszakmentesség hívei. Emlékeztetett a márciusi ifjak legelső tettére is: a sajtószabadság kivívására. „Hisz gondoljuk csak meg: nem lehet »csak egy kicsit« igazat mondani; a féligazság, amely egész igazságnak tünteti fel magát, rosszabb a hazugságnál is” – mondta 1989-ben Gyurácz Ferenc, majd hozzátette: „Az elmúlt évtizedek diktatúrája hazugságra épült, és hazugsággal táplálkozott. (…) A hazugságdömping beteg lelkületű embereket nevelt, aláásta a nemzet erkölcsi egészségét.” Szólt az újra magára találó fiatalságról is. „Egyelőre még csak kisebb csoportjai vállalják a cselekvést, a többség még Csipkerózsika-álmát alussza. De az öntudatra ébredés folyamata megindult, és nem lehet többé megállítani” – húzta alá. Petőfiék törekvéseinek 20. századi folytatóiról, így az 1956-os demokratikus forradalom és nemzeti szabadságharc hőseiről is megemlékezett. „(…) 

A célok, amelyekért 56-ban az egész ország megmozdult, és amelyekért az ország fővárosában véres harcok folytak, sok tekintetben azonosak voltak a 48-as elődök céljaival, és azonosak a mi mai céljainkkal: nemzeti önrendelkezés, közteherviselés, népképviseleti demokrácia, emberi szabadságjogok” – sorolta a rendszerváltozás célkitűzéseit. Gyurácz Ferenc Kosztolányi Dezső Lenni vagy nem lenni című írásából idézett beszéde zárásaként: „Azt a lelket és nyelvet, melyet rövid időre örökbe kaptunk, új szellemmel fényezve, csorbítatlanul át kell adnunk utódainknak. Ez a küldetésünk – áldjon vagy verjen sors keze – ez a mi küldetésünk. Kissé lehajtani a fejet. De a szívet azt föl, föl, barátaim!”