A siratófaltól a vízesésen át a bunkerekig

Hogyan nyert egy villát a beregszászi születésű színművésznő és énekes-primadonna Fedák Sári, kibírta-e valóban nevetés nélkül, hogy a férfiak a hasán kártyáztak? Milyen karriert futott be a 19. századvég legerősebb embere, a szintén idevalósi Fircák Iván a prágai cirkusszal, ahol láncokat tépett és szögeket vert kézzel a deszkába? Ezekkel a legendákkal is megismerkedtünk a  magyar többségű, Moszkvánál is idősebb (952 éves) Beregszászon, ahol a Bethlen-kúriában helytörténeti múzeumot rendeztek be. A város történelmi hovatartozásának változásait Varga Éva honismereti vezető úgy foglalta össze: „a nagymamáinknak el sem kellett hagyni a települést, mégis hat országban jártak vízum nélkül”. A Grófi udvarban találkoztunk a „gyerek-biznisszel”, így hívják a helyiek azt a jelenséget, amikor egy lányanya azért szül 7-8 gyereket, hogy minél többet az utcára küldhessen koldulni.

Kárpátalja legszebb magyar vára Munkácson. Zrínyi Ilona vezetésével ez a vár tartotta magát legtovább a Rákóczi szabadságharc idején

Munkács várában minden a Rákócziakat és a hős várvédő asszonyt, Zrínyi Ilonát idézi, Kárpátalja leghíresebb és legszebb nevezetessége az építmény, ami később börtön, aztán laktanya, majd – tán gúnyból - traktoros iskola volt, ma múzeum. Korábban soha nem hallottunk még a szolyvai siratófalról, amit a szovjet hatóságok által elkövetett népirtás áldozatainak emlékére építettek. Rajta sok száz odaveszett kárpátaljai férfi neve olvasható, akik önként jelentkeztek a „háromnapos munkára”, mert elhitték, hogy az „országot kell építeni”, valójában itt egy olyan gyűjtőtábor volt, ahonnan az Urálba és azon túlra vitték az embereket. Úgynevezett „lágerverseik” lényegében imádságok. Aki testileg-lelkileg megnyomorodva valahogy mégis hazatért, abba halt bele a sok éhezés után, hogy a felesége főzött neki egy jó töltött káposztát. Szolyván is várják a turistákat a gyerekek, a szervezett koldulás fiai, akik semmilyen ételt nem kezdtek enni, amit tőlünk kaptak, mert mindig haza kell vinniük a zsákmányt, otthon osztják el.

A Veteckei-hágóról körülnézve ma is ezt a döntést hoznánk: jó lesz lakóhelynek

A Beszkidekben egy olyan bunker-rendszert láttunk, amit a magyarok öt évig építettek, de mindössze másfél hétig töltötte be funkcióját, ennyi ideig tudták feltartóztatni innen a szovjeteket a második világháború idején. Fel kellett adni, mikor látták, hogy milyen technikai felszereltséggel jön az ellenség. A kézzel vájt járatok negyven méterrel a föld alá vezetnek, pokoli nehéz munka lehetett kiásni, kocsival hordták el a földet, majd egyméteres betonfallal vették körbe mindenhol. A bunker egyidejűleg 300-400 embernek adott biztonságot, elit katonákat rendeltek ide. Az önkormányzat szemétledobónak akarta használni, de néhány fiatalember összefogott, kitisztította, és 800 méter hosszan látogathatóvá tette. Összesen 18 kilométer is lehet, ezt állapították meg a feketén itt dolgozó régészek. Falakat nem szabad bontani, mert alá vannak aknázva.

Második világháborús bunker a Beszkidekben, 40 méterrel a föld alatt

A Keleti-Beszkideken át a Vereckei-hágóra vezet az út, a honfoglalás emlékműhöz, amit sok más magyar mementóhoz hasonlóan szintén nem hagynak békén, vandálok letörögetik, leöntik festékkel, mégis mindig megújul, és mégis mindig vannak rajta friss koszorúk.

Komoly túra a magasba a Sipot vízesést megcsodálni, a természeti szépség mellé ráadás érdekességet is kapunk: a szerpentin tetején épp hippi-fesztiválra készülnek, van, aki virágos kisbusszal, és abból kiugró csüngő hasú disznócskával érkezett, amit kutya helyett tart. A folyóparton harckocsi megakasztó betondarabokat állítottak ki a háborús időkből. Az úton hazafelé tartó tehén türelmesen megáll, amíg fényképezzük, aztán megun minket, és elballag.

A Sipot-vízesés Fülöpfalva fölött. A turistákon kívül 1993 óta rastamanok, punkok és hippik látogatnak ide tradicionálisan

Egy gazdag grófkisasszony, Syn és a szegény pásztorfiú, Vér szerelmi történetét őrzi Ukrajna legmagasabban fekvő tava, a Szinevéri tó, ami a lány könnyeiből keletkezett, mert az apja nemcsak tiltotta a fiútól, hanem egy hegyről legurított kővel meg is ölte. A legenda szerint a lány a kőre borulva zokogott, míg tele nem lett a hegycsuszamlás következtében keletkezett mélyedés. A hideg, áttetsző vízben pisztrángok úszkálnak, a parton fenséges illatú szárított gomba, kitűnő áfonyalekvár, áfonyabor kapható, és tíz kopejkáért lehet közös fényképet készíteni a kitömött medvével.

A KDG tanárai a Huszti Magyar Tannyelvű Általános Iskola udvarán, ahol gulyást is főztek a megajándékozott gyerekeknek

Alsókalocsa az utolsó kárpátaljai betyár és regényhős, Mikola Suhaj szülőfaluja, az itt létesített múzeumfalu előtt szobor őrzi délceg, daliás termetét. A házak régi eszközök kiállítóhelyei, láthatunk korabeli mobiltelefont, azaz öt méter hosszú havasi kürtöt is, amivel külön jelet fújtak farkasra, medvére, tolvajra, váratlanul felbukkanó asszonyra. Az ebédhez megint kapros káposztát szolgálnak fel, ezúttal répával kombinálva, esszük. Végtére is azért jöttünk, hogy megismerkedjünk a látni-, hallani- és érzékelnivalókkal, az itteni ízes magyar szóval és a helyi ízekkel. Ez is felejthetetlen, ahogy a juhtúrófélével nyakon öntött, dödölleféle desszert.  Elfáradtunk, kérjük betolni a tájakat paravánokon. A természet rendje már felborulni látszik, korábbi egysoros prózaversünk – „minden fánál egy fiú, minden bokorban egy lány” – lassan átalakul, és minden lírai töltet nélkül tovább egyszerűsödik: a „minden bokorban egy ember” víziója forog fenn, de igazán csak másnap realizálódik, valami rejtélyes ok söpör végig rajtunk. A csapat egy része palackos ásványvizekkel és fertőtlenítő hatású italokkal felvértezve a túlélésre játszik (a helyi pálinka kiütéssel győz), egy másik része „búsan düledezve Husztnak romvárán megáll”. Egy harmadik része a taracközi magyar hadisíroknál ajándéksövényt ültet. A busznyi társaságnak – a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnázium tanárai, családtagjai és barátaik – délután mégis sikerül nagyjából együtt átadni a Huszti Magyar Tannyelvű Általános Iskola és Óvoda számára a főleg játékokból álló adományt és az összeadott 700 ezer forint képzésre fordítható készpénzt – összesen több mint egymillió forint értéket -  az udvaron bográcsgulyást főző nyílt nap keretében.

Huszti gyerekek a gulyásra várva

Az meg nekünk plusz bónusz, hogy a papkergetésről híres Visken megismerhettük a református közösséget, azokat az önmagukat „nyakasnak” mondó, szabadlelkű – nekünk nemcsak szállást, hanem otthont adó - embereket, akik büszkék arra, hogy összefognak örömben, bajban, és ahogy mesélik, voltak elég bátrak, a (korábbi) lelkésznek elállták az útját, mikor nem az érdekeiknek megfelelően járt el az élet dolgaiban.

Hazafelé Nagyszőlősön a Perényi-kastély és Bartók Béla lakóháza, Tiszaújlakon Móricz Zsigmond és Esze Tamás emléktáblája állít meg minket, aztán a nyugati határszélig vágtatnak a kósza felhők alá vont vidékek.