Csípős és kedélyes kemenesaljai fogság

Az itt élő foglyokhoz rendszeresen érkeztek az Olasz Vöröskereszt segélyszállítmányai. 1916 októberében a Rómából küldött kilencven ládányi szeretetadományt a tábor vezetősége Castiglione és Pamolini olasz tisztek közreműködésével osztotta szét. 1917 szeptemberében a Mikes János szombathelyi püspököt meglátogató Walfre de Bonzo pápai nuncius felkereste az olasz foglyokat. Minden bizonnyal itt raboskodott Giuseppe Tomasi di Lampedusa, A párduc című világhírű regény írója is.Az akkor még ismeretlen olasz arisztokrata 1917 őszén az észak-itáliai Asiagonál esett fogságba. A 21 éves hadnagy majdnem egy évet töltött a magyarországi hadifogolytáborban.

Először 1918 tavaszán próbálkozott szökéssel, de csak a második kísérlete járt sikerrel, amikor emlékiratai szerint Szombathelytől nem a táborba, hanem Triesztig gyalogolt. A kikötővárosból azután hajóval tette meg az utat szűkebb hazájába, Szicíliába. Ezt a menekülést évtizedekkel később írt emlékirataiban élete legjelentősebb eseményeként említette.

A rangos olasz hadifoglyok gyakran illegális cserekereskedelembe bonyolódtak
Fotó: Unger Tamás

A tiszti fogolytábor lakóit a nemzetközi egyezmények alapján külön ellátás illette meg. Étkezésüket, ruházkodásukat a rangjukhoz illő zsoldból kellett megoldaniuk. A kantin azonban szerény áruválasztékot kínált, és a tábori szükségpénz csak a kerítésen belül volt használatban. A korabeli sajtóbeszámolók szerint a tisztek a szeretetcsomagokban érkező árukkal minden tilalom ellenére illegális cserekereskedést folytattak a helybeliekkel.

Mario Joanelli, az olasz vasútügyi miniszter például 1939-ben egy újságírónak mesélte el, hogy sebesülten esett fogságba, és laibachi (Ljubljana) gyógykezelés után került a kemenesaljai tiszti táborba. Kedélyesen emlékezett vissza erre az időre: a "Vezúv frissen ömlő lávájához" hasonlította a torkát égető nagysimonyi csípőspaprikás gulyást, amelyhez egy ilyen "csereakció" révén jutott.