A rendőrkapitány és a NAV-igazgató gyerekkori csínytevésekről, operettről és békebeli badacsonyi nyarakról

Állunk a Sugár úton, a sportpálya kerítésénél, pattog a focilabda, röpködnek a poénok, kattog a fényképezőgép, és én egy pillanatra tényleg elhiszem, hogy most is megcsinálják. Hiszen itt vannak, kapaszkodnak a kerítésbe, a kisebbik bakot tart a nagyobbiknak, biztatja, hogy másszon ő először... Szó mi szó, szép lenne lencsevégre kapni, amint a sárvári rendőrkapitány és a megyei NAV-igazgató fényes nappal átmászik a sportpálya kerítésén ... úgy, mint régen.

Átmásszunk? Dr. Fekete Attila bátyjával, Gézával gyerekkoruk egyik fontos helyszínén, a Sugár úti sportpályánál Fotó: Unger Tamás

Ugorjunk vissza az időben, mondjuk negyvenöt évet. Az egykori politikusról, megyei főispánról, Safrankó Emánuelről elnevezett utca új kockaházait már belakták a fiatal házasok, a gyerekeknek igazi paradicsom a zsákutca: tengópályákkal, a végében a Vasép kavicsdepójával, ahol a jókora halmokról egy kiszuperált Trabant-csomagtartófedélen csúszkálnak lefelé a fiúk. Igazi grund ez, ahol a Safrankó, a Hadnagy és a Kertész utcai bandák küzdenek egymással, és ahol az út túloldalán ott a sportpálya. És mivel focizni muszáj, a kerítés sem akadály: ha kell, átmásznak rajta, vagy egy-egy rácsot kihajlítanak, hogy be tudjanak lógni. Itt, ebben az utcában bandázik Géza a nagyobb fiúkkal, mögöttük trappol a négy évvel fiatalabb öccse, és kitartóan kiabálja, hogy "Géza, várjál meg!" Igaz, ami igaz: a kis Attila remek gladiátorkiképzést kap a nagyok mellett. Az eredményről talán a Hámán (mai Paragvári) iskola tanárai tudnának mesélni, meg mondjuk annak a kisboltnak az eladója, ahova versenyezni tértek be a fiúk: azt játszották, ki tud tíz másodperc alatt több tojást földhöz vágni. És bizonyára az az órásmester is nagyot sóhajtana most, akinek az üzletébe hógolyókat dobáltak, miközben vihogva kiabálták: Hány az óra, Vekker úr?

- Már mindegyik elévült, nevetnek fel egyszerre, na nem mintha büszkék lennének a régi csínytevésekre. Eszükbe jut, hányszor izgultak általános iskolásként, hogy akkor legyen szülői értekezlet vagy fogadódóra, amikor a tűzoltó édesapjuk 24 órás szolgálatban van. Így aztán legtöbbször a vasúti távirdákat felügyelő édesanyjuknak kellett pironkodnia a tanárok előtt. Mentségükre legyen mondva: ma már mindkettőjükre büszkék a szüleik. Attila volt a "veszélyesebb": nevetve meséli, hogy a sorozatos félreértések miatt az is felvetődött, hogy nem a Hámánban fejezi be a 7. osztályt - de szerencséjére éppen véget ért a tanév. Persze az eszük a helyén volt: ha nem is voltak éltanulók, a bizonyítványuk miatt sosem kellett szégyenkezniük.

Kisfiú kis székkel, nagyfiú nagy asztallal

A Safrankó utcai grund mellett a Badacsony volt gyermekkoruk másik fontos helyszíne: nagyszüleiknek ott volt szőlője, ők pedig hat unokatestvérükkel ott töltötték a nyarakat. Hegy, erdő, víz: ez volt a második paradicsom, mondják, csak azért hozták haza őket egy héttel a tanévkezdés előtt, hogy a lábuk újra megszokja a zoknit és a szandált.

Attila tavaly januártól a NAV Vas megyei igazgatója Fotó: archív, Nagy Ildikó

A Fekete fiúk a gépipari szakközépiskolába kerültek, ahol éppen "váltották" egymást, amikor Géza végzett, érkezett Attila. A mai napig hálásak azért a támogató, segítő légkörért, amit ott tapasztaltak. Felnőttként bántak velük, és azt is tiszteletben tartották, hogy sem gépi forgácsolók, sem gépszerelők nem akarnak lenni. Főiskolára is ugyanoda jelentkeztek: a szombathelyi tanítóképzőn diplomáztak. Úgy gondolom, az lehetett a harmadik paradicsom: már csak azért is, mert azokon az évfolyamokon öt fiúra jutott ötven lány...

Géza egykor

Sok minden van, amit nehéz elképzelni róluk. Például, hogy Géza napközis tanár bácsi volt a Neumann iskolában, majd a nemescsói tagiskola vezetőjeként írta be a nevét a pedagógia aranykönyvébe. Közben érezte, hogy nem ez az ő útja, külkereskedelmi képesítést szerzett, és a magánszférában is megmérette magát: néhány társával számítástechnikai céget alapított, ment is az üzlet, aztán amikor a nagyhal megette a kishalat, és a vállalkozásuknál megszűnt a külkereskedelem, újabb váltás következett: a rendőrséghez került, ahol nyomozóként a magánszférában szerzett tapasztalataira is számítottak. A szervezett bűnözés elleni osztályon eltöltött 11 évre mindig szívesen emlékszik vissza, mégis igent mondott, amikor 2008-ban az elemző-értékelő osztály vezetésével kínálták meg, és akkor is, amikor 2013-ban a sárvári rendőrkapitányság irányítására kérték fel.

Fotó: Pajor András

Attila sem maradt a katedrán: diploma után a nemzetbiztonsági hivatalhoz került, majd egy szerszámokkal, kötőelemekkel kereskedő cég területi képviselője lett. Aztán jött a Vám- és Pénzügyőrség, ahol e-lőször nyomozati területen dolgozott, majd helyi, aztán régiós parancsnokhelyettes, később parancsnok, majd régiós fő-igazgató lett, 2016 elejétől pedig ő a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) vasi igazgatója. Közben az államigazgatási főiskola vámigazgatási szakán is szerzett diplomát, elvégezte a jogi egyetemet, szakvizsgázott.

A közös pontokat keresve kerül elő a kórus: a Fekete fiúk mindketten énekeltek. A KISZÖV-kórusban kezdték, aztán jött a Zenebarátok Szombathelyi Kórusegyesülete, bejárták egész Európát: a strasbourgi dómban és a római Szent Péter-bzilikában is énekeltek. A németül jól beszélő Géza egy hesseni turnészínházhoz is elszerződött néhány hétre: a rendőrségnél úgy időzítette a szabadságát, hogy felléphessen a német társulattal, amelynek kórusában és zenekarában több magyar is volt. 46 nap alatt 40 városban adták elő a Der Vogelhändler című operettet.

A Fekete fiúk 19 évig közös szobában éltek, mindent tudtak egymásról, és ma is jó testvérek. Mindent meg tudnak beszélni egymással, magánéleti, szakmai kérdésekben is kikérik egymás véleményét, és vannak dolgok, amiket egymásnak mondanak el először.

Ahogy beköszönt a jó idő, egyre többet vannak együtt: a második paradicsomban, a nagyszülőktől megörökölt badacsonytomaji telken ugyanis közösen építettek nyaralót, tavasztól kora őszig - ha csak tehetik - ott töltik a hétvégéket. Attila a feleségével, Ágival és 12 éves Marci fiukkal, és van, hogy Géza fiai, a 27 éves ügyvédjelölt Máté és a 25 éves közlekedési mérnök Dávid is velük tartanak. Attila és Géza olyankor füvet nyírnak, kertet rendeznek, sütögetnek, este pedig kiülnek a teraszra, felpattintanak egy palack bort, beszélgetnek, és miközben a szúnyogokat csapkodják, gondolatban néha újra ott csúszkálnak a Safrankó utcai kavicsdombon. Lehet, hogy a kerítésen is átmásznak...