Eperjes Károly: Olyan sincs, hogy szocialista keresztény

2010. február 27., 10:49 szerző: Balla Emőke
Még mielőtt megérkezik, átrendeztetem a termet. Eperjes Károly viszont a számunkra eredetileg fenntartott helyre ülne, az ablak mellé, ahol világosban, jó időben gyönyörű a kilátás a várra. Rögtön közli, ne fotózzuk őt, nem úgy készült, keressünk majd máshonnan képet.
A veszprémi Völgyikút étteremben kedvesek a felszolgálók, több fogást ajánlanak, de Eperjes Károly színművész, a Petőfi Színház művészeti tanácsadója csak egy könnyű kis halat kér, nemsokára előadása lesz a színházban, norvég lazacsteaket rendel.

 Beszélgetünk a városról, ahol jól érzi magát, megtisztelő számára, hogy ott dolgozhat, ahol valamikor Latinovits Zoltán, és az éttermekről. Azt mondja, lassan minden éttermet ismer, a Völgyikútban azonban most van először. Kitűnő vendéglők vannak a városban, közli, egyik jobb, mint a másik, le a kalappal, még egyikben sem csalódott. Gourmand, szereti a különlegességeket, ugyanakkor a hagyományos ételeket is.

A várost korábban megismerte, az intézményektől folyamatosan kapja a meghívókat, de mindenhova nem tud elmenni, Pista (Bujtor István - a szerk.) halála után végképp nincs ideje rá. A nekik adatott közös másfél év tapasztalatáról kérdezem őt.

- Pista elköltözése fájdalmas. Tiszteltük és szerettük egymást, jól tudtunk együtt dolgozni, kikértük egymás véleményét, de mindegyikőnk a saját feladatát végezte. Szakmailag, a színház gazdasági stabilizálása szempontjából ez egy sikertörténet. Másodszor nyerjük meg a vidéki színházak fesztiválját, felterjesztettek bennünket az év vidéki színháza címére. Azt tapasztalom, a társulat örül, hogy itt vagyunk.

A jövőről faggatom, miközben megérkeznek az étvágygerjesztő falatkák, pirított bagette olajban pácolt fetasajttal, bazsalikommal. Megemlítem, hogy olyan embert keresnek mellé, akivel ő együtt tud működni.

- A színházból többen megkerestek, hogy legyek igazgató. Nem szeretnék igazgató lenni. Viszont ha az az igény, hogy a járt út folytatódjon, a művészeti vezetést továbbra is vállalom, de kell egy olyan igazgató, aki méltó lehet Pista örökébe lépni. Kikértem a család véleményét, olyan művészemberrel, aki szintén rendelkezik gazdasági diplomával, Oberfrank Palival együtt benyújtjuk a pályázatot. Amíg új igazgatója lesz a színháznak, abban a szellemben tesszük a dolgunkat, ahogyan Pistával az évadot kitaláltuk.

Mindig kérdés, hogyan bírja a terhelést. Pesten hét előadás, noha most kettőt leadott, bölcs döntésnek tűnik, hogy a múlt héten bemutatott Pillantás a hídról főszerepét is átadta. Előfordul, hogy hetente többször jön Veszprémbe, máskor itt alszik, attól függően, hogyan egyeztetik őt a színházak. A családja hozzászokott az életformájához, de néha komoly események is áldozatul esnek, például a kislánya szalagavatóján nem tudott jelen lenni, éppen Győrben játszott. Igyekszik a vasárnapi ebédet, az ünnepi ebédeket a családjával együtt elkölteni. Családcentrikus-e?

- Minden normális ember az, és remélem, hogy az vagyok. Annyit tudok mondani a gyerekeimnek: legyetek jók mindhalálig. Mindig úgy éljetek, hogy én és a mama se, de Isten mindent lát.

Tízparancsolat értékrendje az a megtartó erô, amihez az emberiségnek mérnie kellene magát, mondta Eperjes Károly - Fotó: Gáspár Gábor


Innentől kezdve beszélhetünk Istenről, hitről, vallásról, kereszténységről. Az igazat mondd, ne csak a valódit című interjúkötetben olvastam, hogy két nagybátyja pap volt, és szóba került, hogy ő is az lesz.

Minden rendes katolikus családban az elsőszülött fiút illik papnak felajánlani. Ez velem is megtörtént, de nem mondták el nekem mindaddig, míg kamaszkoromban nem gondolkoztam azon, hogy esetleg pap leszek. Ám a Jóisten olyan szépnek teremtette a hölgyeket, hogy éreztem, ebből balhé lesz - katolikusként papnak is lenni, meg nősülni is, nem megy. Így ezt a Nő és a nők eldöntötték.

Eperjes Károly nem lett pap, de a hit gyerekkorától kezdve meghatározta az életét. Pap nagybácsik, szülei pedagógusok, hithű katolikus emberek, ezt látta ő is, ebben élt, próbált egyre jobban oda juhászkodni Isten keblére. Beszélünk arról is, magánügy-e a hit. Szerinte nem.

- A hittel élő ember a leginkább társadalmat formáló ember, felelősségteljesen teszi a dolgát. Amióta az eszemet tudom, hiszem és vallom, hogy van Isten, viszont igaz, hogy fiatalkoromnak volt egy periódusa, amikor a rám ható különböző izmusok megfertőztek, és azt gondoltam, létezik liberális keresztény, de ilyen nincs, tévhit volt a részemről. Tizenhat évvel ezelőtt eldobtam a liberalizmust, hogy végre keresztény legyek. Olyan sincs, hogy szocialista keresztény. Aki szocialista, az nem keresztény. Olyan sincs, hogy nacionalista keresztény, globalista keresztény. A keresztény, pláne, ha katolikus, egyetemes, teljes.

Olvastam, hogy hite miatt adott már vissza szerepet, mégis kérdés számomra: a színészet hogyan fér össze a hittel? Visszakérdez: És újságírónak lenni? Lehet? Megfogott, ráérzett a lényegre, de ez a cikk nem rólam szól.

- Mindent lehet rendesen és rendetlenül csinálni. Ha a színész olyan munkában vesz részt, amelyik az igazságra irányul, bármilyen nehéz is a feladat, lelkiismerete szerint elvállalhatja. Ha a mű nem az igazságra irányul, lelkiismeretem szerint nem szabad elvállalnom. Ezért az az ars poeticám, ami ennek a könyvnek is a címe, Az igazat mondd, ne csak a valódit. József Attila azt mondja Thomas Mann-nak: Tamás, amit írsz, az magas szintű valóság, azaz profán. De hol van belőle az igazság, azaz a szakralitás? A jó mű, az igazi művész mindig szakrális. A cselekményen keresztül a megszentelődés útja.

Megérkezik az étel. Ízlelgeti és lelkendezik, huh, ez nagyon finom, ilyet még nem evett. Én vajhalfilét rendelek; egy egész vajhalat kérni tengerparti nyaralóban, nem két forint, teszi hozzá. A nyaralás kapcsán elmondja, vannak olyan helyek, ahol többször is megfordult a családdal, és vágyik oda visszamenni, de ha van rá idő, mindig elmegy új helyekre is a családdal együtt, hogy közös élményeik legyenek. Mi fontos, az aktív vagy a passzív pihenés? (Nagyon jót kérdez, mondja. Végre, gondolom én...)

A nyaralás mindig hármas, testi, lelki és szellemi felfrissülés. Megnézik a hely nevezetességeit, kicsit sportolnak, futkosnak, úsznak, de mindig van egy lelki, szakrális felüdülés is, búcsújáróhely felkeresése; más vallások szakrális helyeire is ellátogat. Úgy vélekedik: Isten ugyanaz, hozzá a közlekedés nem ugyanaz.

- Én hiszem és vallom, hogy a mienk a legtökéletesebb vallás, de nagyon örülök, ha valaki legalább addig eljut, hogy az élet nem véletlen, az élet nem tudomány. Isten nem tudomány. Isten a megtestesült Ige, a szeretet. Olyan ökumenikus vagyok, aki tudja, hogy ő katolikus. Egy barátságnál nem ez az elsődleges, bár egyre több konfliktust lehet elkerülni úgy, ha az ember hasonló hitűekkel barátkozik. Azt szoktam mondani, egy hívő zsidó, egy hívő protestáns és egy hívő katolikus az Isten előtt jó helyzetben van, mert Isten szerint, a Tízparancsolat erkölcsi értékrendje szerint próbálja élni az életét. Az igaz, hogy a hívő zsidónak egy szentsége van, az élet szentség törekvése, a protestáns testvéreknek kettő, keresztség és úrvacsora, nekünk meg hét. Mindenkinek van bűnbánata, de a bűnbánat szentsége csak nekünk adatott. Hogy a gyónás milyen óriási dolog, azt az, aki nem gyónt, fel sem tudja fogni. Teljesen megtisztul az ember, én erről nem tudok lemondani. A Tízparancsolat értékrendje az a megtartó erő, amihez az emberiségnek mérnie kellene magát. Ha nem az isteni hitre épül a cselekedet, minden összedől, ezért dőlt össze Néró, Hitler, Sztálin. A mózesi tábla első felét, az isteni törvényeket nem lehet kötelezővé tenni. Az, hogy hisz-e valaki vagy sem, elfogadja-e a kegyelmet, szabad akarat. De a második tábla humán parancsolatait (tiszteld apádat és anyádat, ne ölj és így tovább), mindenkinek be kellene tartani, akkor lenne rend a világban. Azokkal a magukat baloldalinak valló emberekkel mindig tudok szót érteni és közösséget vállalni, akik legalább a humán parancsolatokat betartják, ez az emberi létezés alapja.

Ha már itt tartunk, a baloldali embereknél, kérdezem őt, a jobboldal markáns képviselőjét erről is, miközben megköszönjük az ízletes ételt, és hiába kapacitálnak bennünket, a kávét, desszertet visszautasítjuk.

- Jobboldali az, aki a jobbik részt választotta, hogy elkerüljön minket a balsors. Mi a jó? Jó az, ami Istennek jó. Minden más nem jó. Az a balsors, ami a racionalizmuson keresztül kezdi eluralni a világot, mikor a GDP fontosabb a szociális érzékenységnél. Ezt tapasztalom a mostani válságkezelő kormánynál, a számokra kormányoz, nem az emberek jólétére. Felelőtlenül cselekszik, mert nem hiszi, hogy el kell számolnia Istennek, azt gondolja, az embereknek sem kell elszámolnia. Jó konzervatív az az ember -sajnos, ott is vannak hóhányók, és az az Istennek jobban fáj -, aki felelősen cselekszik Isten dicsőségére, az emberek és a lelkek javára. Így tud Istennek, embertársainak és magának is örömet, boldogságot szerezni.

Hogy vállalna-e politikai szerepet, arra úgy válaszol: az is politika, amikor interjút ad, az is, amikor Bujtor Istvánnal beadta a pályázatát, az is, amikor elkezdték a munkát.

- Társadalommal foglalkozni, ez a politika. Minden szabad akarati döntésünknek társadalmi következménye van. Hogy professzionális módon politizálnék-e, arra még nem érkezett felkérés, ha érkezik, megvizsgálom, az kísértés- e vagy kegyelem. Nem fenyeget az a veszély, hogy döntenem kéne, elég kísértés és kegyelem van a saját dolgaimban. Csak a lelkünket igyekezzünk épen tartani, hogy tudjunk különbséget tenni kegyelem és kísértés között, hogy igenünk igen és nemünk nem legyen.

Elköszön, lassan kezdôdik az esti elôadás a színházban.

Balla Emőke

Facebook