Márai Sándor mosolya

2010. október 16., 08:41 szerző: Ölbei Lívia
Élet és irodalom szövevényes kapcsolatának bizonyos titkairól is szó esett az ...egyszer mindenkinek el kell menni Canudosba című Márai-konferencián, a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjában.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']:
G->reklam_mentes: 0
Az emigráció jegyében címmel 2005-ben megjelent, Márai-tanulmányokat tartalmazó Lőrinczy Huba-kötetben találja az olvasó az Ítélet Canudosban című Márai-regény elemzését, amelynek záró mondatai szerint Canudos nemcsak a külső világban épülhet föl - a lélek mélyén is megbújhat. Lehet, hogy ez utóbbiba csakugyan el kell egyszer mennie mindenkinek?

A száztíz éve született Márai Sándor - és a hetven éve született, három éve elhunyt Márai-kutató: Lőrinczy Huba irodalomtörténész professzor - emlékére-tiszteletére rendezett szombathelyi konferencia a regényből kölcsönzött alapmondattal válaszol a tanulmány végén feltett kérdésre: ...egyszer mindenkinek el kell menni Canudosba .

Canudos egyfelől - valóságos helyszínként - Brazíliában keresendő, másfelől meg a megcsontosodást nem tűrő, sokértelmű metafora: Canudos a lázadás, a merev és élettelen rendszert feltörő rendetlenség; egyszersmind figyelmeztetés, hogy az eleven rend rendszerré merevedhet, ha az ember nem vigyáz. Rend és kaland - kis túlzással az egész Márai-életmű elhelyezhető ebben a konstellációban. Az sem véletlen, hogy Czetter Ibolya Lelki Canudosok címmel tartott előadást a konferencián.

Márai-konferencia a SEK bölcsészettudományi kara Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének szervezésében. Balról: Szabadhegy Péter, a Helikon igazgatója – Mészáros Tiborral - Fotó: Horváth Csaba
A tíz éve Lőrinczy Huba által életre hívott szombathelyi centenáriumi Márai-konferencia folytatásaként, továbbgondolásaként is értelmezhető kétnapos tudományos tanácskozás - pusztán azzal, hogy létrejött - a mégiscsak működtethető, lázadásokból (újabb és újabb kérdésekből, kételyekből, bizonyításokból) táplálkozó valódi párbeszéd és eleven rend bizonyítéka. Arra nincs mód és lehetőség, hogy valamennyi előadásból idézzünk; inkább csak mutatóba néhány téma és szempont, amely a méreteiben hatalmas, műfajilag sokszínű Márai-életmű (meg)értéséhez segíthet hozzá. A Márai-kutatók doyenje, Fried István A világirodalom Márai Sándora című nyitó előadásában Márai és Thomas Mann, Márai és Kafka életműnek kapcsolódási és elágazási pontjait ragadta meg. Szabó Tünde A gyertyák csonkig égnek című Márai-regény izgalmas utakat nyitó elemzését adta: a freudi elméleten átszűrve archetipikus elemek szimbolikus rendszerét rajzolta-tapintotta ki a világszerte népszerű (sőt: a legnépszerűbb) Márai-műben, amelynek irodalmi értékeit ráadásul máig többen vitatják. Az a tény, hogy Márai archetipikus kulturális struktúrákat hoz játékba ebben a regényben, akár a népszerűség titkának megfejtéséhez is hozzájárulhat. Lanckor Gábor a reneszánsz és barokk képzőművészet - a polgár képmását hordozó - lenyomatát találta meg Márai írásaiban. Szávai János a Béke Ithakában és a Rómában történt valami című regényekből Márai antikvitásképét rekonstruálta . Fűzfa Balázs merész gondolatkísérletben hozta egy fedél alá a Szindbád hazamegy című Márai-regényt és Huszárik Zoltán Szindbád-filmjét: a találkozás azon a közös irodalom- és filmtörténeti emlékezet-metszésponton jön-jöhet létre, amelyet mindkét alkotóban a Krúdy-mondat megismételhetetlen gyönyörűsége hívott életre. Kovács Ágnes Márai Sándor Szindbád hazamegy és Esterházy Péter Esti című műveiben az irodalom mint referencia (mondjuk így: valóság-vonatkozás ) megnyilatkozási módjait kutatva arra a következtetésre jutott, hogy élet és irodalom (valóság és fikció) végzetesen össze van gabalyodva ; vagyis a szétszálazásuk szinte lehetetlen vállalkozás. Hiszen abban a nagy folytatásban-hagyományozódásban, ami maga az irodalom, Márai is szereplővé válhat - ahogyan válik is: például az Esti című Esterházy-regényben.

De valóság és fikció különös hintajátékát példázza Bács Ferenc színművész jelenléte is a Márai-konferencián. Sugárzó figyelme és személyiségének érzékelhető vonzása (...hát még, amikor megszólal) Márai megkettőzte Márai jelenlétét a tanácskozáson: ő játssza-játszotta az írót Az emigráns című, Márai életéből készült játékfilmben, Szalai Györgyi és Dárday István rendezésében. (Játszotta-játssza: a film furcsa médium; a színház eltűnik, a film örök . Mint az irodalom.)

Bács Ferenc érdeklődésünkre elmondta: ő maga is a 90-es években - magyarországi újrafelfedezésének idején - ismerte meg Márai Sándort. Bár ma már úgy látja: talán nem azokkal a művekkel kezdte, amelyekkel kellett volna. A kezdő Márai-olvasóknak mindenesetre azt javasolja, a Füves könyvet vegyék a kezükbe először - aztán következhet az Egy polgár vallomásai, A gyertyák csonkig égnek; és így tovább. Az általános vélekedés szerint döbbenetes a hasonlóság a filmben Máraiként megjelenő színművész - és a valódi Márai között. Bács Ferenc a megjegyzést mosolyogva úgy kommentálta, hogy minden szerep megformálása nehéz feladat - a Márai-szerepé is az volt. Ráadásul sosem látja magát kívülről, vagyis a hasonlóság mértékéről sem tud véleményt mondani. Sőt: szerinte az a színész, aki kívülről próbál ránézni önmagára, egészen rossz úton jár. Persze nagyon örül, ha a közönség hitelesnek találja.

A konferencia első napja a Márai-életműsorozatot gondozó Helikon kiadó könyvbemutatójával zárult: a Köhögni szabad? című kötet az 1934-36 között megjelent Márai-publicisztikákból válogat. A gazdag és színes kötetben egyfelől nyomon követhető, hogy az író miképpen helyezkedik szembe a terjedő fasizmussal; másfelől pedig a köztudatban élő vélekedés szerint komor-komoly Márai-portré (szó szerint is: a fennmaradt fotókon Márai sosem mosolyog) a humor csillogásával árnyalódik. (Az irónia sosem volt idegen Máraitól.) A bemutatón Kiss Mari, a Weöres Sándor Színház művésze olvasott fel a kötetből - és abban az ártatlan hangütésben Márai is egészen biztosan kedvét lelte volna. Mészáros Tibor sorozat-szerkesztő - a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Márai-hagyaték, a kéziratok gondozója - sok más mellett azt is elmondta, hogy az újságírást - az újságba írást - is hivatásnak tekintő Márai publicisztikája az 1948-ban bekövetkező végső emigrációval szinte teljesen elapad; Márai az emigráns sajtóból kizárja magát ; a publicisztika helyét a naplóforma veszi át. A Helikon 2006-ban kezdte meg a Teljes Napló kiadását. (Márai életében hat naplókötet jelent meg, akkor maga az író végezte el a rostálást .) Legutóbb az 1954-56-os Teljes Napló látott napvilágot, jövőre várható az 1957-59-es hiánytalan napló nyomtatásban. Még kb. 2000 kéziratoldal (nagy részét gépiratként kell elképzelnünk) vár feldolgozásra; várhatóan 2020 környékén készül el a teljes sorozat. Mészáros Tibor beszélt arról is, hogy sok munka vár a Márai-filológusokra; égető szükség volna például a Napló-mutatókra. Mindehhez az életmű digitalizációért kiált . Nem csak arról van szó, hogy elérhető legyen a virtuális térben, bár az örökösök hozzájárulása nélkül erre sincs lehetőség. Az örökösök pedig nemet mondtak - ahogy például arra is, hogy Márai feleségének, Lolának a naplói megjelenjenek nyomtatásban. Sőt: a szintén a PIM-ben őrzött 298 kézírásos füzet jelenleg nem is kutatható. (Pedig milyen izgalmas volna összevetni Márai és Lola feljegyzéseit.)

...és itt abba kell hagyni, pedig nem beszéltünk a konferencián bemutatott olasz Márai-filmről, a Márai-fordítók tapasztalatairól; és mennyi mindenről nem beszéltünk még. De hát, ahogy a tanácskozást szervező Czetter Ibolya, a SEK Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének igazgatója - Goethét parafrazeálva - az első nap végén megjegyezte: Márai - und kein Ende .

Ölbei Lívia

2010. október 16., 08:41 szerző: Ölbei Lívia

Részletes műsor



Műsorok betöltése...