Mindenszentekről és halottak napjáról

Horváth József

Horváth József pápai prelátus:

Mindenszentek napján mi, római katolikusok azokat az üdvözülteket ünnepeljük, akiknek nem ismert a nevük, vagyis minden szentet. Amikor azt imádkozzuk, hogy hiszem a szentek közösségét , akkor a küzdő, a szenvedő és a diadalmas egyház egységére gondolunk. A küzdők a még földön élők, a szenvedők a tisztítóhelyre kerültek, a diadalmas egyház tagjai az üdvözültek, akik már az Istennél vannak. A szentek közösségének fontos eleme a segítés. A földön élők imádkoznak a tisztulás helyén lévőkért, a mennybe jutottak pedig imádkoznak a földön lévőkért, hogy megerősítsék őket a küzdelmükben. A halottak napi szokások szimbolikus jelentéssel bírnak. A sír megtisztítása azzal, hogy odaát rendeződjön az elhunyt túlvilági élete, a gyertya fénye, hogy az örök világosság fényeskedjen neki, a kereszt a síron a megváltás, a virág a halálon túli élet szimbóluma.

Jakab Bálint

Jakab Bálint református tiszteletes:

A reformátusoknál nincs halottkultusz. De ez nem jelenti, hogy ne emlékeznénk meg halottainkról. Sőt, ilyenkor valami nagyon mély emlékezés van, családi beszélgetésekben felidézzük szeretteink bennünk maradt arcát. Hitünk szerint az ember sorsa az életben dől el, azaz, hogy valaki üdvösségre vagy kárhozatra jut. Egyetlen közbenjárónak Isten és ember között Jézus Krisztust valljuk. Szentek közbenjárását sem fogadjuk el, ember nem járhat közben emberért Istennél, hiszen akkor ember befolyásolhatná a szuverén Isten akaratát. Ez pedig ellentétes a Szentírás tanításával. November 1-jén mi is kilátogatunk a temetőbe, virágokat viszünk, emlékezünk halottainkra. Régen nem gyújtottunk gyertyát, most is csak az emlékezés gyertyáit gyújtjuk meg, nem a léleknek világítunk. Hitünk szerint az elhunyt ember lelke pihen a feltámadásig.

Gregersen-Labossa György

Gregersen-Labossa György evangélikus lelkész:

A halottakról az evangélikusok Örök Élet vasárnapján, az egyházi esztendő utolsó vasárnapján emlékeznek meg. Ilyenkor meghívjuk az abban az évben elhunytak hozzátartozóit, felolvassuk az elhunytak neveit, és közösen imádkozik a gyülekezet a családtagokkal. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenszentek és halottak napja idején az evangélikusok egyáltalán nem mennek a temetőkbe. E november eleji ünnep immáron erős szekuláris jellege és a nagyszámú ökumenikus, római katolikus és evangélikus házasságban élő családok miatt szinte természetes, hogy a protestánsok is útra kelnek és előrement szeretteik sírjánál megállnak imádsággal a szívükben. Evangélikus keresztyénként a szentekre, mint hitvalló példaképekre tekintünk, akik életükkel és adott esetben mártíromságukkal az egyház nagy bizonyságtevői, akiket megkülönböztetett tisztelet illet Jézus Krisztusért. Ugyanakkor hisszük és valljuk a Szentírás alapján, hogy Isten és ember között nincs más közbenjáró csak egyedül Jézus Krisztus.

Márkus Sándor

Márkus Sándor a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke:

Nálunk nincs halottak napja, de legfeljebb 30 nap múlhat el úgy, hogy nem látogatjuk meg szeretteink sírját. Nálunk különösen nagy ünnep az elhunyt halálának az évfordulója, a jorcájt. Előestéjén egy mécsest gyújtunk, aminek 24 óráig kell égnie, a napján a zsinagógában kaddist, azaz gyászimát mond a hozzátartozó előimádkozóként tíz férfi társaságában. Ezen a legfontosabb gyásznapon ki kell menni a temetőbe és előírás az adakozás is.