Nagy volt az érdeklődés a WSSz programján

NEM ILLEMKÓDEX. De mi az a színházi nevelés? Most ne arra gondoljunk, hogy erre hivatott szakemberek megtanítják a legfiatalabbaknak a színházi illemkódexet! Bár, ha meggondoljuk, egy színházi nevelési programhéten voltaképpen ez is megtörténik. Mert most a színházzal, a színház által való nevelésről van szó, méghozzá speciális formában. A színházi nevelési bemutatók létrehozásában és működtetésében nagy szerep jut a drámapedagógusnak, aki az előadásokhoz kapcsolódó foglalkozásokon a közönséggel együtt nyit ösvényeket a színpadon felvetődő, mindig életszagú, nemegyszer a hétköznapokban tabuként kezelt (vagyis nem kezelt) problémák, konfliktusok föltárásához, megértéséhez, „kitárgyalásához”. A közönség vegzálása tilos: ki-ki önként megy (vagy nem megy) bele a játékba. Színházi nevelési program sok van, mindenható módszer nincs. Egy biztos: egyre több színház gondolja, hogy így vagy úgy érdemes kipróbálni.

A Reményik Suliszínház Nincsenapám, seanyám-csapata előadás után a WSSZ-stúdióban. Középen a lányos sorban, kékben (mintha nővérek lennének) a szerző: Szabó Borbála Fotó: Unger Tamás

GUBANC. Minél fiatalabb a közönség, annál természetesebb számára az aktív részvétel. Ezt meg is tapasztalhatjuk a TÉR-ERŐ program záródél-előttjén: a WSSZ-stúdióban első osztályos kisdiákok játsszák, alakítják, figyelik, kommentálják végig a Gubanc című előadást. Ez az a színházi nevelési bemutató, amelyet Németh Gyöngyi drámapedagógus, rendező – a programhét megálmodója, összeállítója – a WSSZ színészeivel hozott létre, a budapesti Káva Kulturális Műhely azonos című komplex színházi nevelési előadása nyomán. Címszereplője Gubanc kutya (Vass Szilárd), akinek gazdája a nyolcéves Tibike (Kálmánchelyi Zoltán). A drámai alaphelyzet szerint a kisfiú szüleinek három napra el kell utazniuk, ezért a gangszomszéd Rózsa nénire (Alberti Zsófi) bízzák Tibikét. Rózsa néniről rövid úton kiderül, hogy nem ért se a gyerekekhez, se az állatokhoz, viszont a mindentudó felnőtt erőpozíciójából kommunikál. Gubanc megszökik, de a gyerekek hathatós (tényleg hathatós!) közreműködésével sikerül őt – és a szintén fogságba ejtett Tibikét – kiszabadítani a gonosz Aliz néni karmai közül; méghozzá abban a mesebeli erdőben, ahova közvetlenül Tibikéék konyhájából vezet út.

A TÖRTÉNET ERDEJE. A történet erdejében – pontos, finom kérdésekkel – Németh Andrea drámapedagógus kalauzolja a gyerekeket. A tét az őszinteség, a bizalom, a barátság, a felelősségvállalás. A felnőtt is tévedhet, de be is láthatja a hibát. A végén körbejár a pogácsás kosár („Finomat sütöttél, Tibike!”), előjönnek a színészek – már kibújva a szerepükből. A gonosz Aliz néni ugyan nem nyer bocsánatot, de az őt alakító Papp-Ionescu Dórában nincs semmi félelmetes. Ahogy a vérfagyasztó Rózsa néni is kedves Alberti Zsófivá változik. Zsófi azt mondja, rendkívüli, felszabadító és inspiráló élmény úgy játszani, hogy folyamatos és intenzív a visszajelzés.

A KÓD NEVE SHAKESPEARE. A mai felnőtt színházi kód szerint ez nem divat. Legföljebb a Shakespeare-korabeli mintát követő londoni Globe Színházban, fűzi hozzá Németh Gyöngyi. Aki egyébként az elmúlt években a művészeti iskolát működtető szombathelyi Reményik Evangélikus Általános Iskola művészeti igazgatóhelyetteseként, a Reményik Suliszínház alapítójaként és vezetőjeként mélyedt el a színházi nevelésben. A WSSZ TÉR-ERŐ programját úgy állította össze, hogy 7-8-tól 18 éves korig minden korosztály megtalálja benne a magáét. És meg is találta: nagy volt az érdeklődés.

A legkisebbeket szólítja meg a Gubanc, az 5–6. osztályosoknak szól a soproni 35 kiló remény (arról, hogy valamiben mindenki jó), a 7–8. osztályosoknak a Reményik Suliszínház letisztult, erős Delete-előadása (mi minden vezet el egy diákot az öngyilkossághoz?), a középiskolás korosztálynak pedig a Nincsen-apám, seanyám előadás – szintén a Reményik Suliszínháztól, Németh Gyöngyi rendezésében. Egy magányos kamaszlányról (akinek nincs neve, mert akárki lehet), frusztrált, játszmázó felnőttekkel (elvált szülők, alkoholizmus, molesztálás) és hazugságokkal körülvéve.

De lám: itt is van minimum egy titkos átjáró – vagy vészkijárat: az útjelző az irodalom életmentő világába mutat. (Klasszikus a kortársban – és viszont.) És milyen érdekes: a szintén vérfagyasztó irodalomtanárnak Rózsa (néni) a neve. Kutya itt nincs, van viszont két különös macska: Dezső és Frici.

AZ ÍRÓ ÉL! A Nincsenapám, seanyám-előadást megnézte a szerző, Szabó Borbála, aki saját kamaszkora tapasztalatait fordította előbb drámába, aztán regénybe. (Amit senkinek nem lehet elmondani, azt el kell mondani mindenkinek.) Minden faksznit nélkülöző nyíltságával, közvetlenségével azonnal megnyerte magának a társulatot – és a társulat is megnyerte őt: Borit.

CSATTANÓ. A WS Színház évadzáró sajtótájékoztatóján pedig elhangzott: TÉR-ERŐ lesz a jövő évadban is. (És a felnőtteknek sem árthat egy kis színházi nevelés.)