Néhány kedves, vigasztaló szó...

Igazán örülhetünk annak, amit szent Pál apostol az efezusi híveknek ír levelében, hiszen teljes mélységében felfoghatatlan ajándékokat kaptunk és kapunk az Istentől. Ő lehajolt hozzánk, előbb szeretett minket, mint mi szerethetjük Őt. Jézus Krisztus által helyrehozta az Isten és ember kapcsolatát, amelyet ősszüleink elrontottak azzal, hogy megszegték az Atya parancsát. Ezen túl a szentségekben kifogyhatatlanul és szinte folyamatosan árasztja ránk ingyenes kegyelmi adományait, amelyek mind-mind az Isten szeretetét, hozzánk való irgalmát, jóságát mutatják. Van okunk tehát az örömre! Fel kell figyelnünk azonban az apostoli szakasz utolsó mondatára, amely így hangzik: „Az Ő alkotása vagyunk, Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket Isten előre elrendelte, hogy bennünk éljünk".

Stróber László zalaegerszegi apátplébános. Fotó: archív

Ezután következik a feladat számunkra. Ha elfogadjuk Krisztust megváltónknak, mesterünknek és üdvözítőnknek, örülünk, hogy megváltott minket, buzgón hiszünk, imádkozunk – mindez nagyon fontos, de nem elég. Életünkben gyakorló jótettekre kell váltani hitünket. Szent Jakab apostol felhívja erre figyelmünket: „A hit jótettek nélkül holt dolog". Nem erőnkön felüli különleges tetteket vár tőlünk Mennyei Atyánk, hanem azt, hogy a mindennapokban nyilvánuljon meg a tevékeny szeretet. Ha nem válaszolok embertársamnak hasonló hangnemben, aki ingerült és sértő, bántó szavakat használ velem szemben, már tettem valamit. Ha pár kedves, vigasztaló szót mondok annak, aki el van keseredve az élet valamely helyzetében – kedves az Isten előtt. Testvérek! A kiragadott példákon kívül az életben számtalan lehetőség van, hogy szeretetünk tettekben nyilvánuljon meg. Igyekezzünk élni ezzel a lehetőséggel, hogy úgy lehessen ránk ismerni, hogy az „Ő alkotása vagyunk!". Krisztus király ünnepe erre tanít bennünket!